Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

Utószó

hogy az Isten’ itélőszéke előtt állok, és ő azt a' kérdést teszi nekem, hogy miért csaptam-el arról az útról, mellyet nekem az ő nevében mutattak . . . ’s én meg nem rettenve kérdeztem tőle, ha vétettem e, az ő általa mellém rendelt Kalauzt követvén? - ’s irgalmat nyertem, sőt javallást. ) - Itt vontam szoros számadásra magamat religióbeli állatásaimért. Itt jutottam-el arra a’ pontra, mellyből - úgy vélem, úgy hiszem azt! - soha többé semmi ki nem mozdít. Nem ismerem az Istent és lelkemet: de saeretem, és ezt függésben lenni érzem ő tőle. Ebből áll Religióm.” (Kazinczy Ferenc levelezése. IV. Bp. 1892. 34-35. 1.) Mindez megérteti velünk, miért érezte magához közel Holmann művét, s miért vállalkozott lefordítására, szerencsésen gazdagítva a magyar nyelvű filozófiai irodalmat, sőt a magyar filozófiai szaknyelvet is.

Holmann bölcseleti munkájának I. Része lételméleti kérdéssel foglalkozik: törvényszerűséget lát a Természet munkájában, s ezt a törvényszerűséget vizsgálja, elsősorban „az ember halála után lejendő állapotjá”-t illetően.

Az élet alaptörvényét mint fizikus az örök mozgásban, a „circuláció”- ban ismeri föl („a cirkuláció az életnek nagy rugótolla a Természetben”), a „panta rhei”, „minden mozog” ógörög bölcsességében, aholis a mozgást az ismeretlen Erő indítja el s a hatás-ellenhatás (kitágulás-összehúzódás) mechanizmusával tartja fenn. (Még Pythagoras elképzelését is átveszi a „lélegző világ”-ról: „a világ is vesz lélegzetet”).

A fizikai világ „circulációját” átviszi az emberi szervezetre is, a des- cartesi-i „gondolkodó gép”, a „l’homme machine” s a holbachi mechanikus materializmus szellemében: „Egy mechanizmus élteti mind az állatot, mind az embert, mind a plántát” - ahogy az egész Mindenséget, hiszen Holmann szerint „Az intellektuális életet ugyanaz a rugótoll [ti. a circulá- ció] tartja fenn”, sőt a társadalmi, az állami életet is (noha ez már inkább a II. Részbe tartoznék): „Amit a Természet fizikai erői által a termések körül csinál, azt csinálja morális erői által a státusban”. S amit az Univerzumban nem talált meg, nem tudta mivoltát leírni, megmagyarázni, ti. a cirkulációt elindító s fenntartó Erőt, a fő mozgatót (pl. a gravitációt): itt megtalálja s nevén is nevezi - alighanem találóan: „Ezt a szüntelen fermentációt a pénz tartja fenn . .

Létezik azonban „Láthatatlan circuláció” is (a 13. fejezetnek ez a címe is), s itt eljut az anyag fokozatos finomulását s átalakulását megfigyelve a „láthatatlan anyaghoz”, (bár e kifejezést nem használja), amelynek akkor már ismert megjelenési formája „az elektrumi matéria" (ez viszont az ő kifejezése). Mindez - az anyag láthatatlan energiává válása -sa felismert örök mozgás, a „cirkuláció” (beleértve az anyagmegmaradás elvét is) vezeti el a fejezet végén a fizikai halál utáni továbbélés lehetőségéhez: „Ha az elektrumi materia oly hirtelen reá tud akadni a maga drótjára: úgy a te sokkal vékonyabb alkotású nerveus spiritusod is reáakad azon levegői csatornákra, melyekben te egy szokatlan mozgást, egy új, jobb életet fogsz élni.” S a fejezet végére meg odaírja: „Az én filozófiám

59