Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

Utószó

tovább lépni nem merészel.” A továbbiakban, bizonyítékul, hivatkozik még a nemzetek, az emberiség általános hitére a túlvflági létben: „az emberek, az elsőn kezdve az utolsóig, erős hittel hiszik, hogy van egy másvilág; kivévén egynéhány libertinust - míg rosszul nem lesz.” Vagyis végkövetkeztetésében távolról sem materialista fejtegetés ez, ha Isten nevét soha ki nem mondja, le nem írja is a szerző, csak a Természetet emlegeti, amelyről azonban megjegyzi: „Midőn itt a Természetet nevezem, akkor, mint minden más, egy oly Valóságot értek, aki gondoló erővel bír, mint az ember, és akinek a Természet szubordinálva vagyon. De ezen Valóságnak minéműsége felől szólani nem tartozik ezen írásom céljai közé.”

Mindezt fontos kiemelnünk, mert Hencze Béla, aki tanulmányában részletesen ismerteti a Természet ökonómiája I. Részét s idéz is belőle néhány bekezdést „a mű materialista koncepciójá”-ról ír, amely „a lelki mechanizmus tanával legközelebb áll D’Holbach-hoz” (i. m. 10—11. 1.). Hencze úgy vélte, hogy „Kazinczy materialista bölcseletének” Holbach lett a kovásza, „Holmannon át, - a lelki materializmus tanával, az evoluci- onizmus gondolatával” (i. m. 14-15.1.). De Holmann sem tagadta a túlvi- lági létet, a lélek halhatatlanságát végkövetkeztetésében, mikor azt írta „Ne rettegj ember! A halál nincs károdra!” (ez lehetett az a szalmaszál, amelybe a halálra ítélt racionalista Kazinczy a budai börtönben Holmann művét forgatva belékapaszködott), s mikor az „aki”-nek (személynek) tekintett, „gondoló erővel bíró” Természetről írt.

Deista fiíű ez, egy teológus-természettudós fiziko-teológikus műve (bár a teológiától s a „religió”-tól igyekszik mindig elhatárolni magát), amely annyiban különbözik csak a század klasszikus fiziko-teológiai munkáitól (amilyen pl. az angol William Derhamnek Segesvári István által fordított műve, mely címével is kifejezi e felfogás lényegét: Physico-theolo- gia, azaz az Isten léteiének és tulajdonságainak a teremtő munkáiból való megmutattatása. Bécs. 1793.), hogy nem nevezi Istennek a világteremtő s mozgató gondolkodó „Erőt”. így lehetett a mindvégig deista Kazinczynak kedves olvasmánya a nem is annyira „zagyva”, mint inkább csak eklektikus művecske, amely a spiritualizmust s a kor természettudományos fölfedezéseit igyekezett összeegyeztetni a fiziko-teologia módjára - lévén maga a szerző is teológiai s fizikai képesítésű tudós.

Míg az I. Rész az egyéni lét, az egyéni halhatatlanság kérdését boncolgatta, a II. Rész címe szerint is az egész emberi nem sorsával, létével foglalkozik: Az emberi nemzet léteiének céljairól. Ha az I. Rész lételmélet, a II. történelembölcselet, erkölcsfilozófia.

Az örökös mozgás, körforgás a circuláció a későbbi hegeli spirális elmélethez hasonlóan a fokozatos fejlődést, a finomodást is magában foglalja: az evolúciót. A „Virítani - érni - hervadni” tétele nemcsak az egyénre, hanem az emberiségre magára is érvényes, s a szerző azt is tudni véli, hogy a Föld nyersanyagkészlete még kerek négyszázezer évig lesz elég az emberiség eltartására.

60