Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

Utószó

UTÓSZÓ

Kazinczy e fontos, mindmáig kiadatlan eszmetörténeti jelentőségű fordításáról először életírója Váczy János tett említést az író perét tárgyaló fejezet jegyzetében, védőügyvédjéről, Sáróy-Szabó Sámuelről szólva, akinek e munkáját a vádlott hálából ajánlotta. Váczy idézi a fordítás címét: „Később Kazinczy A’ természet oeconomiája czímű fordítását védőjének ajánlva így ír ” Közli az ajánlás egy részletét, s a kézirat akkori jelzetét is a „M. Tud. Akad. könyvtáráénak katalógusa szerint. (Váczy János: Kazinczy Ferenc és kora. Bp. 1915. 509. I.) Ugyanitt hivatkozik Fraknói Vilmosnak Martinovics és társainak összeesküvése című munkája egy részletére is (Bp. 1880. 338-345. 1.), de ott csak Szabó-Sárói |!] Sámuel védői szerepéről van szó, Kazinczy fordításáról nem esik említés.

A fordítással Váczy után (aki bizonyára ismerte annak tartalmát is s talán csak kényes tárgya miatt kerülte meg, illetve hagyta el azt monográfiájából) tizenhárom év múlva Hencze Béla foglalkozott ismét, már teljes részletességgel Kazinczy és a francia felvilágosodás című kiváló értekezésében (Bp. 1928. Bibliothèque de l'Institut Français à l’Université de Budapest. 6.). Munkájában pontosan idézte a fordítás eredetijét is, címével, szerzőjével: „Kazinczy Szentgyörgyi útmutatására olvassa és fordítja Hol- mann Die Oekonomie der Natur című munkáját, melyben a d’holbachi materialismus nyomai kimutathatók”. (I. m. 8. 1.) Azt, hogy egykori pataki tanára, a felvilágosult gondolkozású Szent-Györgyi István, megrendült hitében bölcs eligazítója, hívta föl a kötetre az író figyelmét, Hencze bizonyára az Orpheus egyik Jegyzetére alapozta, ahol Kazinczy Horváth Ádámnak a lélek halhatatlanságáról írt fejtegetésére válaszolva kifejti a maga akkori materialisztikus felfogását: „Eggy eléggé nem tisztelhető kedves Tanítóm, Prof. Szent-Györgyi István Úr, Sáros-Patakon, . . ., nagy erőt talál abban az el-gondolásban, hogy a’ test maga-magába nem hat: de nevezetesen Hollmannal, meg-vallja azt, hogy a' Teremtői Mindenhatóságnak nem volt talám lehetetlen a’ testet annyira raffinérozni, hogy gondolkozhasson.” (Orpheus. I, 195. 1.) Hencze két akadémiai könyvtári kéziratát ismerte a fordításnak, s pontos német címét is idézte: „Die Oekonomie der Natur. Berlin (Bées), 1782. Erstes Heft: Über den Menschen und sein Schicksal nach dem Tode. Zweites Heft: Etwas über die Bestimmung des Menschengeschichtes. Kazinczy fordítása két példányban is: Akad. Ktár. Régi és újabb irod. 4". 11. sz. és 4°. 11. sz. és 4°. 33. sz.” (Meg kell azonban már itt jegyeznünk, hogy e két kézirat idegen kéztől eredő - a tisztázattól némileg eltérő - másolat : a saját kezű tisztázat az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában az, amelyikre Váczy hivatkozott).

A bölcseleti mű szerzője, Sámuel Christian Hollmann (1696-1787), lelkészcsalád fia, a wittenbergi egyetemen teológiát, filozófiát s természet- tudományt tanult, ahol később adjunktus is lett a filozófiai fakultáson, majd az akkoriban alapított göttengeni Georg-August egyetemen a filozó56