Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

II. Rész: Az emberi nemzet lételének céljairól

10.

Egy-két szó azon plán felől, amely szerint az emberiség kipallérozódása indul

Az ember morális érdemének két oldala van: szívét kell elébb, úgy osztán elméjét becsülni.

A szív az ember belső ára. Az elme érdeme a matériának kidolgozásától függ, mely a szív.

Becs nélkül való ércből nem csinál a maga érdemét ismerő művész semmi jelesebb munkát: de a helyes exekúció a legbecsesebb érc becsét is véghetetlenül neveli.

Ezen okon fogva nem lehet ott reményleni az elme világosí- tását, ahol a szív nincs kidolgozva.

Ezt látni az életnek minden foglalalmányiban.

Ha cselédet fogadsz, elébb annak jársz végére, ha jól viseli-e magát? úgy osztán arról, ha alkalmatos szolga-e?

Ha valaki a státus kollégiumába vétetik fel, mindeneknek előtte azt tekinti meg a fejedelem, ha tud-e titkot tartani? bízhatik-e hűségéhez, s kötelességeinek teljesítésében eljár-e serényül?

Tekintsük meg, nem e módon bánik-e velünk a Természet? Elébb szíveinket akarja megtisztítva látni. Akkor osztán kezeit elménknek világosítására teszi, vagy inkább magára bízza, hogy minél tovább lehet, előtolattassék.

Fogjunk itt nézőpontot, s vessük szemeinket a históriákra.

11.

Első és második karbeli világosítóji az embereknek

Amit a Természet emberek körül szándékozik véghez vinni, azt emberek által is eszközli. Száz útjai vannak neki egy embert más ember felett megvilágosítani; s néha-néha oly főket hord elő, melyek másokat feljülmúlnak, s így kap gyarapodásra a kipallé- rozódás.

Ezek azok a világosítók, akik által az lesz az emberiség, ami eddig lett, és ami még ezután lejend. Őket két karba lehet venni; az egyikbe azokat, akik az emberi szív javításán dolgoztak; a másikba azokat, akik elménket tudással gazdagították.

37