Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)
II. Rész: Az emberi nemzet lételének céljairól
Ámbár kedvetlen tárgy előttem teológiai tárgyakra ereszkedni, mert az villongás nélkül meg nem eshetik; mindazáltal mint historikus senkit nem hozhatok elő, hogy egyszersmind eredetét s személyes tulajdonságit ne fejtegessem. - Megnevezem őket, s előadom, mit tettenek, aszerint ahogy azt én értem, az emberiség kipallérozása körül. 12. Mózes Midőn valakit javítanunk kell: legelébb a durva hibáiról szükség leszoktatnunk. Még nem kívánunk nemes tetteket tőle: de azt ígértetjük magunknak, hogy nem öl, nem lop. Mózes volt az első, aki tiszteletet érdemlő elszánással meg merte nevezni az emberiségnek azokat az undokságokat, amelyekről le kelle szokniok, ha boldogok akarának lenni. Felment egy hegyre, melynek tiszta atmoszférájában szent gondolatokat merítgetett, s oestrumi ragyogású arculattal jőve le a hegyről, s monda: „Ne lopj! Ne ölj!” Parancsolt, s az egész emberiség engedett parancsolásának. Ezredek múlva is, minekutána tudniillik a törvényszabás már sokkal tökéletesebbé leve, könyv nélkül tanulják a gyermekek az ő tíz parancsolatjait. Ez tesz emberekre hatni! Még sohasem fejezte ki magát ily tisztán bölcs, még egy bölcs sem értettetett meg ily igazán! Mózes első karbeli világosító. 13. A napnyugoti tájak gyarapodása a világosodásban A napkeleti lakosoknak indulatjaik hevesebbek, mint a nyu- gotiaké. Energia kell arra, hogy ők elvonattassanak a vétektől. Egy Mózesnek kellett erre támadni közöttök. Napnyugoton a Természet inkább magokra hagyá az embereket, s ők, amennyire rajtok állott, ki is vergődtek a barberies- ből. Sohasem voltak ők tiszta főknek híjával, kik ha szintén nem 38
