Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)
I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról
tők sohasem voltak pillantásai. Ez a szótalan kézszorítás többet mond e két szónál: barátom, halok! Azok a haldoklók, akiknek meg nem gyengült elméjek végó- rájokban, azt vallották, hogy ekkor valami szokatlant, valami rendkívülvalót érzettek. A nagy Therézia, aki az utolsó leheletig megháborítlanul bírt elméjének erejével, már víván a halállal, valamely rándulást érzett, mely őtet ellentállhatatlanul vonta maga felé. Felkölt, kiter- jesztgette karjait, s ezt mondá: Megyek! Ez volt utolsó szava. Meglehet, hogy e szempillantásban a lév-spiritus kiömlött a maga edényéből, s midőn rohanva ment által a levegői csatornákba, azon spazmai rándulatokat okozta a machinában, melyekkel az elbomlik. Ezen tapasztalásokból az világosodik ki: A test elbomlik, a lélek az elmének több mint közönséges erejével bír, s ideáinak tisztaságát megtartja. Az órának tehát, ha szabad így szólanom, két gépelyszere van; az egyik elakad, a másik nemcsak nem szenved legkisebbet is, hanem még annál gyorsabb forgással láttatik járni. Az animális élet megszűnt, az intellektuális (§ 10.) még tart. Nincs meg tehát az elégséges fundamen- tom annak elfogadására, hogy a lélek, minekutána a machina megbomlott, megszűnjön gondolkodni. Mi, kiknek e tapasztalások mindennap a szemeink előtt for- ganak, mindennap tésszük e következtetést. Senki sem fogad el valamely átlátást elégséges fundamentum nélkül. így fúrja magát eltörülhetetlen betűkkel elménkbe az az állatás, melynek a szív igen is kész javallást adni. 18. Holmi az ember kémiájából A természetnek sokféle spiritusai vannak. Másféle spiritus van az ércben, másféle a plántákban, másféle az állatokban Ha bizonyos kövecsek mineráliáit a legutolsó részecskéikre oszlatjuk széjjel, végre egy repületes szubsztanciát kapunk, mely spiritus vitriolinak neveztetik. Ez bizonyos savanyús ízt ád. Az elektrumi matéria, mely (§ 13.) egy hasonló savanyús ízt ád, hihető, hogy minerális spiritus. 23
