Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról

Bizonyos plántákból, mint a gabonából, száladból, a legvégső széj jeloszlatás után az úgynevezett alkohol lesz; egy igen re- pületes természetű spiritus.

Ha az embert széjjeloszlatjuk, nem kapunk egyebet, mint egy bizonyos földet. Ellenben az áerbe valamely matéria repül fel, mely urinosus spiritusnak hívatta tik.

Ez és a spiritus vitrioli közt nincs legkisebb közösség: ez sava- nyús, amaznak egészen más, igen penetráns íze van. Ha a kettő együvé jő, kész a had. Fermentáció lesz közöttök.

Amit mi kémiai széjjeloszlatásainkban tűz által csinálunk, a természet a levegő által csinálja. Az ember elrothad, azaz, az áer az urinosus spiritust magába szívja, s a föld hátra marad.

A mi tudásunk itten véget ér. Hogy a spiritus általmegyen az áerbe, azt tudjuk. Mi lesz ott belőle? Az probléma.

Az az ínlév, amely által gondolkodunk, nehezen lehet egyéb, mint valamely neme az urinosus spiritusnak. Hihető, hogy oly re- pületes, hogy abban a szempillantásban megyen által az áerbe, még a rothadás előtt, amidőn animális életünk felakad.

Ha valaki reá nem akar is térni az én vélekedésemre, hogy ottan új kanálisokban új tisztulgatást kap, azt tagadhatni csakugyan nem fogja, hogy az áer tele van sok spirituozus részecskékkel, melyek nem egy természetűek a nerveus spiritussal, és hogy az ott hamar öszve fog azokkal egyesülni. Márpedig célzott munka lévén minden operációja a Természetnek: változhatatlan törvényei lesznek azon változásoknak is, amelyek alá most a nerveus spiritus jut. A Természet mindazon változásokkal, amelyeken az embert keresztülvezeti, bizonyosan egy végcélt kötött öszve.

Az áernek két kommunikációját ismerjük; az egyik a világosság, a másik a hangzás által esik meg. Egy világító test az áeren bizonyos rezgéseket közöl velünk, melyeket, midőn szemeinkre érnek, látásnak nevezünk. Hasonló kommunikáció történik a hangzás által. Van egy harmadik is, mellyel a vizsgálók keveset gondolnak - az izzadó lyukaké.

Az utolsót az ispotályokban tapasztaljuk, midőn ott ragadó nyavalyák gyógyíttatnak. Itt a mirigyes matéria az áeren mégyen keresztül a beteg testéből a miénkbe, a miénkből a másokéba.

Ezáercirkuláció. Az tehát, ami a 13d. §-ban még csak gyanít- tatott, tapasztalásunk által cáfolhatatlanul van megbizonyítva.

Ha tehát a haldokláskor, vagy a rothadás közben az ínlév, vagy az urinosus spiritus az áerbe megyen által: kérdés, mi esik ott véle? Áercirkulációt fog kapni, mint egyéb matériák.

24