Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról

A demonstrátor az A + B által demonstrálja előtted, törik- szakad, ha kell, hogy a lélek nem lehet nem halhatatlan.

A kétségtámasztó elöl a hosszas beszéddel, míg megtanulod tőle, hogy non liquet.

Azonban az emberek, az elsőn kezdve az utolsóig, erős hittel azt hiszik, hogy van egy másvilág; - kivévén egynéhány libertinust - míg rosszul nem lesz.

Ezt a közönséges bizonyságot nem köszönhetjük a poétáknak. Ök csak kifestik a nép ideáját.

Nem egészen a teológusoknak is. - A reveláció ugyan közelebbről ismértet meg e tudománnyal; de ez nem veszi eredetét a revelációban, mert ezt a tudományt olyatén népek is ismerték, amely[ek] nem hallottak] semmit revelációról.

Nehezen köszönhetjük a demonstrátoroknak is. Még egy nemzet sem vett fel közönségesen valamely állatást azért, hogy azt ez, vagy amaz filozófus demonstrálta.

Descartes azt, hogy exisztálunk, a Cogito, ergo sum-mal mutatta meg. Pedig mi a mi exisztenciánk felől már akkor is meg voltunk győződve, mikor Kartéz a Cogito, ergo sum prédikálása felől még nem is álmodozott.

Honnan eredhet hát a jövendőnek ez a közönséges hitele?

Mélyebben kell annak bennünk feküdni, mint gondoljuk.

Azt mondják közönségesen, hogy a léleknek ereje, a test erejéhez képest vévén, fogy; hogy ez egy tanúsága annak, hogy lelkünk a testtől függ, mert veszti hatóságát, midőn tompulnak szerszámai.

Én azt állítom, hogy ez az állatás nem igaz.

Soha nem gondolkodik a lélek tisztábban, mint midőn már a test hervadni kezd. A már meggörbedő, már megőszült öreg ideáiá- nak tisztaságával, ítéletének helyességével, következtetéseinek élességével minden ifjakat s érettebb férjfiakat fejülhalad. Nedvei halkalabb folynak, s tárgyát így igazabban nézheti által, bizonyosabban találhatja el.

Akkor, midőn a sátor már igen is rogyófélben van, midőn a nyelv rebegni kezd, akkor igen is botolgat a szegény öreg. A disproportio a lélek és a test ereje közt igen nagy. A lélek parancsol, de a test hibásan érti a parancsolatot, s zavarodást csinál.

Barátunk halálos ágyán fetreng. Minő csuda! Elméje megtartja szokott erejét. Sohasem folyt ily erőben ajakiról a bölcsesség. Megszorítja kezeimet, felpillant az égre, s oda van! Ily jelen22