Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
Hugo Viktor ,,A nevető ember" ez. regényében elősorolva azokat nagyjelentőségű eseményeket, amelyek Angliában Anna királyné uralkodása alatt történtek metsző gúnnyal teszi hozzá, szép volt-e Anna királynétól, mélt áztatott ebben az időben... Szentpáli István nemcsak polgármester volt akkor, midőn ezek a nagyjelentőségű események megtörténtek, hanem ő volt azoknak részint kezdeményezője, részint legbuzgóbb előharcosa s az érdem oroszlánrésze mindenesetre az övé. II. Ami érzelmeinket illeti, valóban nem tudnám eldönteni, hogy a hála nagyobb-e, melyet buzgó, fáradhatatlan és eredménydús működéséért iránta erezünk, a sajnálat-e, hogy elhagyja a polgármesteri állást, melyben tíz éven át oly fényes eredménnyel munkálkodóbb, vagy a szeretet, mellyel őt új állásában kísérjük s nemi dicsőségteljes működést és egyszersmind örömet és boldogságot kívánunk. Távozó polgármesterünk iránt érzett hálámat és szeretetiinket nem csökkenti, sőt öregbíti az, hogy ő nem vármegyénk szülötte, értve ezalatt Borsodvármegyét, melynek kebelében és védőszárnyai alatt közel 1000 évet töltöttünk, sőt még nem is tagja annak a társadalmi osztálynak sem, melyet par excellence polgárnak szokás nevezni, mert annál nagyobb az érdem, hogy ő az idegen vármegyei, nemesi földbirtokos család ivadéka a városi polgárság, s elsősorban Miskolcz város lakosságának érdekeit felismerni, megérteni s azokkal magát hasznosítani tudta és akarta. Szentpáli István élő és csattanó bizonyítéka annak, hogy az úgynevezett történelmi osztály és a polgárság között nincs meg azaz értelmi ellentét, melyet némelyek tudatosan, vagy öntudatlansága folytán hirdetnek s kiélesíteni igyekeznek. Méltó utódja ő annak a nemesi osztálynak, mely 1848-ban önként és örömest mondott le kiváltságairól s fogadta be az ország egész lakosságát az alkotmány sáncaiba, hogy vállalta és versenyezve munkálkodjék együtt a haza üdvén a szeretettel magához emelt nép millióival. A közélet terén szerepelt férfiúnak igazi és legszebb hatalma ugyan az az öntudata, hogy kötelességét híven teljesítette, de még sem lehet közönyös előtte polgártársainak elismerése, az elismerésnek, szeretetnek ezt a koszorúját kívánom én átnyújtani a buzgó polgármesterünknek, nemcsak ezen közgyűlés, de az egész polgárság érzelmeinek megfelelően biztosítom őt elismerésünkről és szeretetiinkről. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 211. kgy./1912. 67
