Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István Miskolc történetében

Bizony Ákos közgyűlés előtti búcsúja a leköszönő' polgármestertől, 1912.

Az éljenzés lecsillapodtával Bizony Ákos törvényhatósági bizottsági tag szólásra emelkedvén, a város közönsége nevében a következő beszéddel búcsúztatta el a távozó polgármestert.

Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! Ezelőtt 10 évvel teljesen hasonló körülmények közt, midőn néhai boldog emlékű volt polgármesterünk Soltész Nagy Kálmán vált meg a polgármesteri széktől, az akkori képviselő testület tagjainak megbízásából én méltattam a távozónak érdemeit s tolmácsoltam azokat az érzelmeket, melyek a képviselő testület tagjainak lelkét betöltötték.

Ebből a történelmi előzményből, de abból is, hogy mint e város egyike kerületének bizalmából szintén országgyűlési képviselő, eggyel több kapcsolatfűz engem Szentpáli Istvánhoz, mint a bizottság többi tagjait és végül abból a körülményből is, hogy ennek a díszes testületnek, mely jogutóda és folytatása a volt képviselő testületnek, - jogot vélek meríthetni arra, hogy Szentpáli István búcsúi beszédére a választ első helyen adhassam meg.

Nem emlék beszédet kívánok tartani, hiszen búcsúzó polgármesterünk Istennek háló még él, s remélhetőleg élni fog hosszú ideig, dicshimnuszt sem kívánok mondani, mert hiszen ez nem lenne méltó sem ő hozzá sem ehhez a testülethez, hanem még tíz évvel ezelőtt, röviden méltatni akarom a távozónak érdemeit, s tolmácsolni érzelmeimet.

Szentpáli István, hogy úgy mondjam polgármesternek született; nem pedáns, nem bürokrata hivatalnok, hanem egy városának jelöltét, előhala- dását, gyarapodását mindig szívén viselte modern gondolkodású, liberális demokratikus, de egyszersmind humánus érzületű, mozgékony, leleményes és fáradhatatlan tisztviselőnek. Ezért választották meg polgármester társai is elnöküknek, s ragaszkodtak hozzá még akkor is, amikor már megszűnt kollégájuk lenni.

I. Szentpáli István tíz évi polgármestersége alatt rengeteget alkotott, hosszúi lenne azokat elsorolni, de felesleges is, hiszen mindnyájmi ismerjük, de íme elmondott búcsúbeszédében őfelsorolta azokat, igaz hogy megszokott szerénysége folytán csak mit hivataloskodása alatt végbemenet eseményeket, mely neve érdemét másoknak tulajdonította.

66