Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
gos kamarai gyűlésen is felvetette az ország gazdasági önállóságának kérdését, határozati javaslatában szorgalmazta, hogy a nemzetgazdaság védelmére, foglaljanak állást a kamarák az 1907-ben bevezetendő, önálló vámterület mellett.31 Miskolc, a kamara és Szentpáli életében egyaránt jelentős állomásként, az országos ipartestület a borsodi megyeszékhelyen tartotta harmadik kongresszusát 1893. szeptember 8. és 13. között. Szentpáli - amellett, hogy kivette részét a rendezvény lebonyolításának operatív teendőiből -, az iparoktatás reformjáról értekezett a kongresszus plénuma előtt. Baross Gábor halála tette ezt az évet borongóssá a hazai ipar és kereskedelem ügyének szempontjából. A remek gazdasági szakember emlékére, az arcképét 1893. november 22-én a kamarai tanácsteremben helyezték el s az ünnepélyes keretek között Szentpáli méltatta az elhunyt politikust, mondván, hogy „munkásságának köz- gazdasági hatását csak a jövő nemzedék fogja kellően méltányolni s nevét, mint Magyarország újjáalkotásának egyik legnagyobb tényezőjét bizonyára Széchenyi mellé helyezi".32 Alig telt el pár év és a megbízható hivatali munkája, valamint a feltűnést keltő szakmai megnyilvánulásai révén Miskolc egyik legnépszerűbb emberévé vált Szentpáli István. A kamarai irodával kapcsolatban álló, helyi iparos és kereskedő polgárok terjesztették jó hírét, viszont ő maga törekedett arra, hogy a kamarán kívüli közéletben is szolgálja a város fejlődését. A gyakorlatias szakember bekapcsolódott a Borsod - Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület kulturális munkájába és éppen annak irodalmi bizottságában tartott előadásokat és felolvasásokat, méghozzá egészen speciális humán tárgyakban, például az újkori olasz és francia lantos költészetről. A századfordulón már Szentpálit választották meg az egyesület főtitkári posztjára és ebben a minőségében is fáradhatatlanul munkálkodott. Előadásokat tartott, az egyesület közgyűlésein beszámolókban értékelte a szervezet tevékenységét, az 1901. évi eseményekről még évkönyvet is szerkesztett. A kötet bevezető tanulmányában értekezett a kultúráról, vallásról, emberi értékekről és gondolatait azért tartottuk G. Jakó M. 1997. 41. p. M Idézi: G. Jakó M. 1997. 41. p. 34
