Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István emlékének ápolása az egykori és mai Miskolcon
Az ő nagy tudása, áldott lelke, közmondásos puritánsága modorának finomsága az ellentéteket kibékítő, elsimító szelídsége, műveltségének jótékony üdítő befolyása nagy erőt képviselt. Ez az erő szállt el közülünk, s ezt a mi gyarlóságunk, gyöngeségünk még vállvetve sem pótolhatják soha! Iskolát teremtett közöttünk jellemének férfiasságával nemes önzetlenségével, meggyőződésének tisztaságával, ha közéletünk érzülete meg nem rendül az ő elvesztésével annak köszönhetjük, hogy ő jól megépítette azt, kijelölvén benne mindenkinek a maga illő helyét. A békességes idők alkotó munkájában és műveiben, a pusztító veszedelmek rettenetes napjaiban benne találtuk fel azt a providen- ciális férfiút, aki a közjaván hivatottsággal és eredményesen munkálkodhatott. Polgármesteri székén örök emléke gyanánt csillog hivatali fenköltségének, közéleti tisztaságának drága köve. Végnélküli lenne felsorolni azokat a soha nem hervadó érdemeket, amelyeket 16 évi polgármestersége alatt városunk fejlesztése, naggyá tétele körül szerzett. Miskolcz város újabb fejlődésének története az ő nevével elválaszthatatlanul egybe van forrva s áldott működésének emlékezetét örökbecsű, hatalmas alkotások őrzik. Tisztviselői az édesapját megillető tisztelettel, rajongó szeretettel tekintettel fel reá, akinek bölcsességére, szelíd jóságára mindenkor hálatelt szívvel fognak megemlékezni. Nem volt bürokrata: az ő tudása szélesebb, szelleme gazdagabb volt, mintsem hogy egész lelke, a hivatalos helyiségben elfért volna. Lelkét a porba sújtott magyar nemzet legszentebb vágyai, szeretett városának magasztos czéljai, polgárságunk boldogításának nemes szempontjai töltötték meg, s ezen törekvéseinek szolgálatában nem kereste O a törvény szakaszait, nem kutatta a rendeletek, utasítások kusza rendelkezéseit, hanem bölcs élettapasztalatai mélyén kikristályosodott tudása s áldott jó szívének sugallata vezették tetteiben. Amikor a kötelesség a polgár- mesteri székből a törvényhozás házába szólította, ahol lelkének legmagasabb ábrándjaiban törekedett hazájának élni s megtenni mindent, amire képes volt, magasan szárnyaló lelke előtt nemcsak az oly gyászosan elbukott magyar ügy állott egyedül: lángoló lélekkel csüg161
