Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István jogban élő és falakban álló munkássága

nehéz körülmények között is a gyár kemény és lágy vashuzalokból 36 vagon, edzett acélhuzalokból 75-95 vagon, szögféleségekből 60-70 vagon és drótkötélféleségekből 70-100 vagon mennyiséget állított elő.

A vámkedvezmények eléréséért vívott küzdelem reménytelennek látszott még évek múlva is. Az üzem vas- és acélhuzalból állította elő termékeit, de ezt külföldről nem lehetett behozni, a gyengébb minőségű hazai áru viszont jóval drágább volt, mint a külföldi. A gyár termékeit alig védte behozatali vám, ezért erős volt a német és a cseh konkurencia.

Deichsel a gazdasági válság éveiben nehéz helyzetbe került. Ekkor pedig már Miskolc legnagyobb üzeme és gyára közül csak a MÁV, a Miskolci Textilipari Rt., és a Miskolci Villamossági Rt. előzte meg, így 216 munkásával a város negyedik legnagyobb üzeme volt. Erre is hivatkozva emelték ki képviselői, hogy „gyárunk az egyedüli gyár nemcsak a mai, de a régi Magyarország területén is, amely acéldrótgyártással foglalkozik és soha még anyagi támogatást nem igényelt. Mi a saját erőnkből és a saját tőkénkből fejlesztettük a mai fokára és így méltán elvárhatjuk, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett az állam legalább annyira támogasson, hogy fel tudjuk venni a harcot a német és cseh gyárakkal, amelyeket saját államuk az egész vonalon erős támogatásban részesíti. . . . nagyon könnyen megtörténhetik, hogy Magyarország egyedüli drótgyára le fog állni és így Magyarországon kizárólag külföldre lesznek ráutalva mind azon üzemek, amelyeknek acéldrótra van szükségük. ... szén és egyéb bányáink, ipari üzemeink, gőzekéink, hajóink akadálytalan drótkötélellátása politikai bonyodalmak esetén kiszámíthatatlan fontosságú és gyárunk szüneteltetése az országra nézve katasztrofális lenne."

A gyár telepítésének idején és működése kezdeti időszakában főleg német mérnökök és szakemberek dolgoztak Miskolcon. A felvevő piacot, a vevőkört a bányák, földbirtokosok, nagyobb gyárak és a vaskereskedők jelentették. „Vevőink között a leggyengébbek a vaskereskedők és a gazdák. Ezen két vevőkategória bonitása meglehetősen összefügg, mert ha a gazdának van pénze, akkor a vidéki vaskereskedőnek is van pénze. Sajnos, ma mindkettő nagyon rosszul áll, ami megnehezíti a hitelezést, ami viszont a mi forgalmunk rovására megy."

144