Csorba Csaba: Sátoraljaújhely 1261-1986 (Sátoraljaújhely, 1986)

Hőgye István: Trianontól napjainkig

Sátoraljaújhely 1944. december 3-án szabadult fel, Bolbát tüzér- ezredes vezetésével. Megindult az élet, hogy a romokból, az ősi múltból egy új arcú, élő, fejlődő város alakuljon. A nagy gazdasági, politikai átalakulásokkal egyidőben megtörtént a szellemi megújulás is. Megtörtént az iskolák államosítása és új típusú iskolák alakultak, közgazdasági technikum és a vidék szőlész, borász szakember utánpótlására a régi vincellérképzőből szőlészeti technikum. 1950-ben megszűnt Sátoraljaújhely megyei központ szerepköre, a megyei hivatalokat Miskolcra vitték, helyben megalakult a városi és járási tanács. A zempléni régió központ szerepét azonban tovább vitte, a Hegyköz, Bodrogköz és Hegyalja kereskedelmi, kultúrális, egészségügyi, közigazgatási szempontból. A felszabadulás után alakult nagyobb gyárak, bútorgyár, rugógyár, ELZETT Művek, szövetkezetek, Hegyalja Ruházati Szövetkezet, Faipari Szövetkezet és mezőgazdasági termelőszövetkezet biztosítja a régtől működő termelő

/

egységekkel a város és vidék munkásainak foglalkoztatását. Az iskolaváros jelleg is megmaradt, 5 általános, 3 szakközép iskola,

1 gimnázium, 1 szakmunkásképző, 1 szlovák tanításnyelvű, 1 zeneiskola, 1 kisegítő iskola működése bizonyítja. A kulturális intézmények, művelődési központ, könyvtár, levéltár, múzeum a régi hagyományok folytatójaként látja el feladatát.

A felszabadulás óta eltelt idő nagy eredményeit a megjelent képeskönyv bőven illusztrálja.

A lakosság alakulása a népszámlálások alapján:

•17B4. évben

4

037

1828. "

6

548

1877. "

9

946

1913. "

19

940

1926. "

21

162

1960. "

16

203

1985. "

21

015

41