Csorba Csaba: Sátoraljaújhely 1261-1986 (Sátoraljaújhely, 1986)
Kováts Dániel: Az iskolaügy múltjából
Az iskolaügy sátoraljaújhelyi múltjából A 725 éves város múltja az iskolarendszerű művelődés szempontjából is tanulságos. A sátoraljaújhelyi polgárok szükségét érezték annak, hogy az elemi ismeretek megszerzésére helyben legyen lehetőség, később meg a középfokú oktatás igénye is megerősödött. A város iskolarendszerének sajátosságát és értékét abban láthatjuk, hogy horizontálisan és vertikálisan is tagolt, vagyis jól kiépültek az egymásra épülő iskolafokozatok, ugyanakkor az azonos szintű intézménytípusból több változat alakult ki. Sátoraljaújhelyen is a szerzetesi és a plébániai iskolák jelentették a középkori kezdetet. A római és a görög egyház egyaránt szükségét érezte az elemi oktatás megszervezésének, majd pedig - országos viszonylatban igen korán - a protestánsok is megnyitották iskoláikat. Az alsófokú oktatás helyi korszerűsítése Kazinczy Ferenc nevéhez fűződik. A XVIII. század közepétől az izraeliták iskolája is működött. A XIX. században a fejlődés több külső jele mutatkozott Sátoraljaújhelyen: 1873-ban a Carolineum zárda nyitja meg kapuját, kisdedóvónak, négy osztályos elemi iskolának, inter- nátusnak ad otthont; 1893-ban új plébániai iskola épült a Papsoron; 1897-ben emeletráépítéssel bővült és államivá lett a reformátusok iskolája. A XX. század meghozta a városba a polgári iskola intézménytípusát; 1900-ban a Zrínyi Ilona polgári leányiskola kezdte meg működését a mai Esze Tamás utcában, 1906-ban a Kossuth Lajos polgári fiúiskola is megnyílt a Justus utcában - 1911-ben azután a Deák utcába költözött át -, s 1940-ben egy harmadik polgári is létesült - szintén a mai Esze Tamás utcában -, mégpedig fiúk számára; A kisdedóvás története - mint említettük - 1873-ig nyúlik vissza, 1900-ban állami óvodát is nyitottak. A felszabadulás után az iskolahálózat tovább differenciálódott. 1949-ben gyógypedagógiai iskolát szerveztek, 1950-ben pedig megkezdte munkáját a szlovák tanításnyelvű általános iskola. 1954 és 42
