Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban

gyapjúból készült, a munkatechnika a szövés volt, a termék viszont a vas- tag gyapjúszövet.3' A szűrt előszeretettel használták a juhászok. Nagyságát általában 2 singesben (140 cm) adták meg, árát pedig 1 frt. 40 pénzben limitálták. A drága viselet sorából kiemelkedik az öreg, tehát jó minőségű, bélelt aba dolmány, amelynek 3 forint volt az ára. Ha szűr anyagból készült a nadrág, azért 1 forintot is el lehetett kérni. A „czifrázás nélkül való Aba Salavárdinak az ára hetven öt pénz” volt.57 58

Áruértékesítési korlátozások, a piacfelügyelők elődei: a vásárbírák

A legkorábbi mesterségárszabások után még a XVIII. századból essen szó egy limitációról. Ez a piactól, vásártól, étkezéstől elválaszthatatlan intézmény, a korcsma, s a korcsmajog, amely az italmérés rendjét szabályozta. Miskolc város jegyzőkönyvébe az 1689. évhez jegyezték be, hogy Kiskarácsonytól Szent György-napig (április 24.) a korcsma tartás (= italmérés) a város joga, ezért a város minden lakosának megtiltja, hogy másutt vásároljon és fogyasszon bort. A tapolcai apát mindszenti, vagy miskolci korcsmájában vásárolt italért 12 forintig terjedő bírság, vagy pálcázás járt. (Ha a korábban felsorolt viseletdarabok árához viszonyítjuk a büntetést, azt meglehetősen magas összegnek, tehát elrettentőnek mondhatjuk.) Ez a rendelet nemcsak a városlakókra vonatkozott, hanem a vidéki vásározókra is. Ha valaki ezt megszegte, kitiltották a vásárról.59 A

XVIII. század első harmadában megsokasodtak a statútumok, utalva a kereskedelem élénkülésére, másrészt arra, hogy a város igyekezett óvó intézkedésekkel (a haszon, a bevételszerzés reményében) körbebástyázni magát. 1718-ban olyan rendelet született, amely a városbeli mesteremberek munkájának és árujának védelmében kimondta, hogy vidéki mesterek csakis a vásár második napján hozhatják be áruikat Miskolcra. Tehát míg a helybéli mester az országos vásár mindhárom napján árulhatott, addig a nem miskolci csupán a második és harmadik napon.60 A tiltás persze nemcsak az iparosokra, hanem a kereskedőkre is vonatkozott. A Balkánról érkező új, többféle nemzetiségű, de a köznyelvben csak görög kereskedőknek nevezett csoport már az 1710—1720-as évektől vívta harcát a Galíciából, Csehországból levándorló másik kereskedő csoporttal, a zsidó

57 MTESz. 1976. III. k. 265. p.

s» Vő.: Flórián M. 1995. 13. p.

59 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. I. köt. 449. p.

“ B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501 /a. I. köt. 723. p.

58