Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban
házaló kereskedőkkel. A görögök pl. csak ún. gyarmatárukkal (kávé, tea, rizs, nádméz, bors, mandula) kereskedhettek, ezért 1723-ban a városi magisztrátus megtiltja, hogy ezeken túl olyan árucikkekkel is kereskedjenek, „amelyek nem valók rendjükhöz és állapotukhoz”. A rendelkezés ellen vétőket ekkortól teljes árukészletük elkobzásával büntették.61 1735-ben egy különleges rendelkezés születik az idegen, elsősorban görög kereskedők ellen, akik ekkor már nemcsak fűszerekkel, balkáni bőrökkel és gyarmatáruval kereskednek, hanem nyugat-európai kereskedelmi útjaikról hozott textilfélékkel, félkész és kész „finom ízlésű” viseleti darabokkal is. A behozott áruk között különösen értékes drapériák is szerepeltek. A vásárlás korlátozása érdekében az egyház eldönti, hogy négy, különböző színű temetési drapériát fog készíttetni, amelyet a város lakosai a temetésekre mérsékelt díj ellenében bérbe vehetnek, hogy „ne gazdagítsák az idegen kereskedőket ezeknek a drága szöveteknek a megvásárlásával is.”62 Ezeknek a városi rendelkezéseknek a betartásáért — mai szóhasználatunk szerint - a piacfelügyelő(k) volt(ak) a felelősek. Ahhoz, hogy munkájukat a város megelégedésére végezzék meg kellett őket fizetni (vagyis: érdekeltté kellett őket tenni a büntetéspénz egyfajta részarányáig). 1736- ban a városi tanács ezért úgy határozott, hogy a nyilvános piacok jövedelmének, közöttük a büntetéspénzeknek a fele a főbíróé, negyede a városbíróé, negyedét pedig a város utcáinak a tisztítására kell fordítani.63 (Később az arányok változtak. így 1740-ben olyan statútum lépett életbe, amely szerint a vásárbírót a bevételnek csak nyolcadrésze illeti meg, de amikor a szerdai és szombati piacnapokon a helyszínt járja, a bíró nem szólíthatja el a piacról, a vásárról.)64 XVIII-XIX. századi céhes piaci áruk és árszabások 1739-ben a vásárokon termékeiket áruló céhek új árszabást kaptak. A XVIII. században ez még 1770-ben, majd 1792-ben ismétlődött meg. A XIX. század első nagy áriimitációjára pedig 1818-ban került sor. Az 1739. évi árszabást a következő évben a hamis mérőeszközök használatának büntetése követte, amely elsősorban a már minden árut kicsinyben és nagyban, boltban, piacon és vásáron egyaránt áruló görög kereskedők 6' B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. I. k. 838. p. 62 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. II. k. 461. p. 63 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 21. k. 512. p. 6-t B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. II. k. 869. p. 59
