Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban

értékekkel, ugyanakkor rendelkezés születik az árusok és kereskedők vámjairól, s a piaci kereskedés rendjéről. Ez utóbbi szerint ha bárki, aki más helyről és áruival érkezik a városba, köteles azt piacra vinni, s erről a bírót értesíteni. Köteles hiteles mértéket is kérni, amelyért fizetéssel tartozik. Reggeltől délig köteles a piacon és kicsinyben árulni, csak ezt követően adhatja el viszonteladónak (vagy nagykereskedőnek). Az intézkedés megszegői 12 forintra büntethetők. Ez a rendelkezés kiegészül a fazekasokkal, akik áruikat — ha átlépték, a város kapuját — 3 napig nyilvános helyen kötelesek árulni.46 A termék után fizetendő pénznemre és mennyiségre utal a következő - ugyanebből az évből való - rendelkezés. A kereskedők amikor a városba érkeznek, s amikor azt elhagyják, egyaránt egy-egy poltúrát fizetnek a város pénztárába. A sókereskedők vámja minden 500 kősó után 1 db kősó.47 Az 1684-ből fennmaradt három céh- limitáció természetesen Borsod vármegye egészére értendő, s ettől nem térhetett el az uradalmi mezőváros, Miskolc sem. A vargamesterek ha „öreg” ökör vagy tehén bőréből készítettek „fél singes sarut” (ti. sarunak való bőrt) annak 1 frt. volt az ára. A második vagy harmadik fára készült saru ára 80, ill. 70 pénz volt.48 Lóbőrsaru ára 75 pénz. Egy jó állapotú saru újra fejelése 40—50 pénz lehetett. Egy bocskor bőr 24, gyengébb minőségűé (alább való) 18 pénzbe került. „Asszony embernek való” öreg (= jó minőségű) piros saru 75, „alább való” saru 60 pénzt ért, míg a tíz esztendős leánynak való saruért 40 pénzt lehetett elkérni. Egy ökör bőr kikészítése 1 frt., egy tehéné 75 pénz, egy borjú, kecske, juh, kos, „czap” (= kecskebak) bőrének kikészítése 12 pénz, ha festeni kellett a bőrt, akkor 21 pénz volt. Egy ökör bőrének a kikészítése 7 forintba került.49 A csizmadiák a vargák által kikészített, fehér vagy színezett bőröket dolgozták fel kész termékké, a vargák viszont a nyers bőrt a mészárosoktól kapták, ezért a limitáció kitér a munkák sorrendiségére, a munkafázis munkaigényességére, a befektetett munka hasznára. (Tehát a megvásárolt bőr árához hozzáteszi a csizmadia munkájának reális értékét, s ez adja meg a csizma vásári árát.) Egy jó minőségű bőrből készült csizma ára 1 frt. volt, a második „kaptára” (= kaptafára), ill. a harmadikra való bőrből készültté

B.-A.-/.. m. Lt. IV. 1501/a. I. k. 417-418. pp.

47 B.-A.-’/.. m. I.t. IV. 1501 /a. I. k. 411. p. itt jegyezzük meg, hogy a poltúra lengyel eredetű pénznem, amely hozzánk Erdélyből, vagy közvetlenül a lengyel borkereskedőktől került. Másfél „garas”, avagy hat „pénz” mennyiséget jelent. MTESz. 1976. 111. k. 245-246. pp.

JS 1 frt. tehát 100 pénz volt.

B.-A.-/.. m. I.t. IV. 501/b. XVI. I. 10. vö.: Flórián M. 1999. 89-90. pp.

56