Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban
Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban A miskolci piacokra, vásárokra hajtott és szekerezett jószágokról és portékákról, a sokadalom rendjéről, az arra felügyelő vásárbíró jogköréről (anyagi érdekeltségének változásairól), a hiteles mérőeszközökről 15§5-től szólnak írásos rendelkezések, ún. statútumok. Az utasítások körébe sorolható az is, amikor a város számba veszi az iparosok áruit, a kereskedők készleteit, termékeit, s meghatározza azoknak a vásár idejére érvényes árait. Ezek az árszabások, vagy limitációk (a hentesek példáján) hasonlóan 1585-től követhetők nyomon. A vásárok jelentőségének, vonzáskörzetének növekedésével, az áruféleségek számának sokasodásával egyre gyakrabban jelentek meg megyei, vagy városi limitációk. Ezek kiterjedtek a helyi kézműves mesterekre, céhes iparosokra éppúgy, mint a görög, zsidó vagy magyar kereskedőkre. Alábbiakban a statútumokból és limitációkból mutatunk be néhány példát, bemutatva, hogy egy terméknek hányféle minőségét különböztették meg, milyen komoly és sokrétű volt a XVII—XIX. századi árukínálat. Nagy figyelmet fordítottak a hitelességre (a csalás, a vevő becsapásának büntetésére), s kitűnik az is, hogy — ha egy-egy kereskedő áruértékét mai körülményeink és árviszonyaink között értelmezzük — mit jelentett akkor a gazdagság, az árubőség, milyen volt a hétköznapok mezővárosi élete. 1585-ből való, s a mészárosokkal kapcsolatos az a rendelkezés, amely szerint a nem miskolci mesterek a vásár előtt és után is három nappal szabadon hozhattak be húst a városba. (A vásárok alatt fizetniük kellett.) A bárányhús ára pünkösdig 6 pénzben, pünkösd után 5 pénzben volt meghatározva. Az ár meghamisítója 20 forintra volt büntethető.45 Egy évszázaddal később, 1684—1685-ben a magyar vargák (bocskorkészítők), a csizmadiák, a szűcsök és a szűrszabó mesteremberek áruit sorolják fel, « B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. I. k. 79. p. 55
