Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

megjelenése és elterjedése a hasonlóan céhes eredetű gombkötők munkáját.30) Az áruikat földről, ponyváról kínálók között ott találjuk a vándorkereskedőt, összeírhatatlan féle és mennyiségű apró portékáival. A kereskedő mellett cifrán varrott szűröket, más fekete gubát árult, ismét más bódéból kínált használt ruhákat. Érthetően őt a szegényebb néprétegből valók vették körül. Mi minden megfért egy ilyen bódéban? „Régi katonai egyenruhák (valószínű még az 1848-as forradalom ruhadarabjai lehettek), uniformisok sujtással és anélkül (ezek pedig császári katonai alakulatok viseletdarabjait sejtetik), női ruhák, frakkok, téli kabátok és nyári felöltők, férfi kalapok, kopott, kifakult, színét vesztett régimódi női kalapok. Egy fél évszázad divatjának történetét olvashatja le az ember erről a fogasról” - állapítja meg figyelmet érdemlő bölcsességgel a vásár látogatója. Az Alsó-piac és a Vásártér közötti szakaszra vonatkozhat az alábbi felsorolás: „Az itt ülő kertész némi friss virágot árul kerek edényekben, erre mézeskalácsos bódék sorakoznak, utánuk a rántott hallal, pogácsával és kiflivel megrakott sátrak következnek. Amott a bádogos, az ónműves és tudja az Isten, kik, s miféle holmival vannak még itt.”

Következnek a mellékutcák, ahol szintén természetes a „kirakodás”, a sátorból, vagy a szekérből árulás. „Az egyik utcában mást nem is látunk, mint deszkákat, zsindelyt, lécet, abroncsot, kádat, vízhordásra szolgáló rocskákat, akót, vödröket, dézsát, vályút, mosóteknőt, ablakrámákat, ajtókat, röviden: mindaz a faáru, amire a ház körül szükség lehet, az itt megvételre készen található.” Ha a termékek sokféleségét nézzük, készítőik között itt vannak a teknővájó cigányok, a falu faragó ezermester parasztemberei, az asztalos céhbe tömörült kézművesek. Vagy éppen a kontárok, céhen kívüli fafaragók, asztalosok. Ez utóbbira, s a mesterség családon belüli öröklésére utal, hogy „a kocsin az apa ül, lent állnak fiai, vagy szolgái. Ha jön a vevő és valamit nem tudnak neki odaadni, kénytelen a kocsira mászni és megtekinteni. Az embernek az egyik kocsitól a másikhoz kell utat törnie a kocsik közt álldogáló lovak és ökrök között. Amott távolabb az asztalosok ágyakat, asztalokat, szekrényeket, székeket, barnára és pirosra festett, színes virágokkal tarkított ládákat és egyéb bútorokat raknak a vevők elébe. Megint egy másik utcában fazekas edényeket raktak a kocsik mellé: mennyi sokféle bögre, tál, korsó, amire csak a háziasszonynak szüksége lehet! Itt természetesen az asszonynép tolong. A harmadik utcában csizmadiákat találunk két sorban, akik árujukat pá30 Bogdán I. 1984. 154—155. pp.

36