Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

jA Felső-piac — Derék-piac közötti útszakasz kirkaodó árusai a XIX. sgágad végén

árulták a közeli folyók halait, s természetesen a sulymot. (Ez utóbbi any- nyira lekötötte a látogató érdeklődését, hogy még egyszer, a korábbinál részletesebben leírja használhatóságát. Azt írja, hogy a sulyomárus nemcsak kupacokba rakott nagyobb mennyiségeket árul, hanem előtte van egy nagy vágókés és a vevő kedvére fel is szeleteli a vízi diót.)

A halat, csíkot, sulymot, s más vízi, mocsári élőlényt, terméket áruló asztala mellett „a főutcában vannak azok a bódék, ahol a rőfös-áruk, a főkötősök és csipkeverők kész ruhaféléi kaphatók. A zsidó a sátrában műaranyból készült tárgyakat rakott ki, körülötte tolakszik a fiatalság, emitt megint a sátor oldaláról színes szalagok, pántlikák, paszományok lógnak. (A paszományos és gombkötő hasonló mesterség volt, képviselői egykor céhet alkottak. Az itáliai eredetű paszomány ruhadísz, ami lehetett mentezsinór, vitézkötés, vagy bármilyen más díszítő elem. A paszomá- nyosok még a XX. század első felében is nélkülözhetetlen árusai voltak a vásároknak. A gyári viselet, a „konfekció” térhódítása feleslegessé tette munkájukat, éppen úgy, mint a fémből, szaruból készült fülesgombok

35