Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

Kirakodó árusok és vásárlók a Városház téren, XIX—XX. századforduló

a város szélén kialakult „nagy-tér”-hez, amelyen csupán két-három állandó építmény található, tehát mindennemű termék, termény és állat kirakására, elhelyezésére alkalmas. A teret a Tetemvár utca összeköti egy északnyugat felé elhelyezkedő kisebb térrel (ez ma a Petőfi tér), amely a vásárok idején szintén benépesül. A főutcától északra és a városszéli vásártértől nyugatra eső mellékutcák a városház térig kivétel nélkül az árusítás színteréül szolgálnak. A főutcán, a mellékutcákon és a vásártéren egyaránt árulnak szabadon és sátorból. „A főutcában (az) asszonyok aprólékot, fazékban vajat, túrót, puttonyszámra lisztet, darát, kölest és kukoricakását, paprikát árulnak, s mindezt Ids fabödönökben tartják. Sátrak alatt árulják a szalonnát, zsírt, disznóhájat, a fekete és szép debreceni szappant.” (A szalonna és a szappan együtt árulása természetes volt, hiszen a házi szappanfőzésnek, de a szakosodott szappanfőző mesternek is alapanyaga volt a zsíros hulladék, faggyú, bélvakarék, vagy olaj, majd a fahamu, mész, víz, só, valamilyen színező és illatosító anyag. A 2—3 napos előkészítő munka eredménye a ládákba öntött, ott megdermedő szappan, amelyet táblákba, rudakba, vagy darabokra vágva, mosó- és mosdószappanként árusítottak piacon, vásáron egyaránt.29) A „disznóságok” mellett megfért a zöldség, amelyet kosarakba raktak egymás mellé. Fateknőből

» Bogdán I. 1984. 230-231. pp.

34