Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

amott vajárusok, zöldséges és virágárus asszonyok, odébb mészárosok. Szárított gyümölcs, jól megaszott körték várnak vevőre. Van itt bögre, szilke, tál stb. Vargák, bádogosok, egy egész sor zsidó, rőfös áruval és ócska ruhákkal. Vikler (?) lóg a huszárzubbony mellett, a flór-ruhák a kocsisok sújtásos libériája mellett és kemény kalap, hátul lecsüngő széles szalaggal. Prágában ezt nem engednék meg... Közvetlenül mellette van az ócska-vasas, majd a súlyommal kereskedő asszony”. A prágai születésű naplóíró asszony, Bozena Némcová (1820—1862) itt megszakítja feljegyzéseit, s részletesen leírja a súlyom lényegét, fogyasztását. (Nyilván nem ismerte azt a magyarul vízi diónak is nevezett tüskés, szúrós vízi növényt, amely a magyar nyelvhasználatban 1578-tól tűnt fel, s a falu népe még a XX. század első harmadában is fogyasztotta.)27 „A súlyom vízinövény — tudja meg a naplóíró az árusoktól. Leginkább a Tisza vizében gyűjtik a part mentén. Az alakja csillaghoz, vagy hegyes dióhoz hasonló. Az asszonyok megfőzik, ha megfőtt felszeletelve árulják. A szegény nép ezt nagyon fogyasztja! Az íze olyan mint a krumplié, ezt is sózva eszik és drágaság idején a szegények egyedüli tápláléka. 30 darab (kerül) 1 krajcárba. Fogyasztása azonban hideglelést okoz.”28

A miskolci heti piacot leíró látogató olyan ismeretlen világba csöppent, ami a prágai éves vásárok emlékét ébresztette benne. „Minden szerdán van vásár és a miskolci vásárok nagyon népesek, különösen a szemestermény kelendő. Másnap az utcák megtelnek néppel, a korcsmában lárma, kiabálás. Nemcsak élelmiszert lehet itt kapni. Vannak itt sátrak ruhaneművel, rőfösáruval, anyag-, fa- és vasedénnyel, kalapok, csizmák, röviden szólva: mindez kapható a hetivásáron, amit nálunk rendszerint csak éves vásárokon raknak ki az iparosok.”

A leírás mozaikjaiból összerakható az a kép, amely láttatja, hogy mely utcák és terek adják a piac és vásár színterét, mik jelentik a nem üzletekben, boltokban árult termények és áruféleségek, termékek viszonylag teljes „arzenálját”, s végül: kik a vevők és a vásárlók, milyen a megjelenésük, kulturáltságuk, életmódjuk.

Az adásvétel legfontosabb színtere az 1850—1860-as években a „főutca”, amely magába foglalja a korábbi Felső-piacot, Derék-piacot és Alsópiacot. Az Alsó-piac lenyúlik a város lakott határáig, a Pece—Szinva vizeinek összefolyásáig, majd innen északra fordul, s északkeleten csadakozik

27 MTESz. 1976. III. k. 615-616. pp.

28 Domin K.-KomáromyJ. 1963. 11. p.

33