Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

Hetipiac a Városház téren és attól nyugatra, XIX-XX. sgágadforduló

két csak boltokból lehetett megvásárolni. A különböző, s nagyszámban használt fűszernövényekre sem tér ki a limitáció, aminek oka hétköznapi- ságukban, természetességükben keresendő.

Az árak megszabása a XVIII—XIX. századi városi hatóság természetes megnyilvánulása volt a piaci rend fenntartása, a bevételek ádáthatósága, kezelhetősége érdekében. Az árutermelés növekedésével azonban szükség volt az egyes áru- vagy termékféleségek, vagyis termelőik, eladóik egy helyre tömörítésére. A város főutcája hiába kapott „szakasz” neveket, mint pl. a Városház tér és a Sötétkapu között Felső-piac, a Sötétkapu környéke Derék-piac, az ettől keletre eső rész előbb a Forgó-hídig, majd az Ady hídig Alsó-piac megjelölést, ez csak annyit jelentett, hogy „piaci napokon piac az egész utca”, sőt a főutcából nyíló mellékutcák is. Még az 1840—1850-es években is mindenki azt árult amit tudott és ahol helyet kapott a főutcán.

A XIX. századi látvány egy külföldi szemével

A miskolci piacnak ezt az ádáthatatian sokszínűségét, árubőségét és magunk elé képzelhető hangzavarát idézi egy leírás 1851-ből. „1851. április 30. szerdán piac... Furcsa látványt nyújt ez a piac a különös viseletek és arcok keveredése miatt. A liszt puttonyokban áll, emitt lisztárusok,

32