Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

híresebb termékével, a kenyérrel, zsemlével, majd a pecsenyének való húsokkal kezdődött. Tiszta búzából, „kétszeres” búzából és rozsból sütöttek a pékek. Egy-egy kenyér nagysága 2—3 font között változott, tehát 1—1,5 kg nagyságú volt. A rozskenyér kb. 2 kg súlyú, míg a zsemlye 9 latos, kb. 30 dkg súlyú lehetett. (Ha valaki „súlycsonkítást” követett el, komoly büntetés, végső fokon mestersége gyakorlásától való eltiltás volt az „ellentételezése”.) Legdrágább a bőrös pecsenyének való hús volt, majd a borjú, a sertés és a tehénhús következett. A juh húsa volt a legolcsóbb, felébe került, mint a borjúé. Volt ó, szikkadt és nyers szalonna, hasonló háj és faggyú. A szemes kerti termények körül a lencse, borsó, köles, bab a „sláger”, s — a többiekhez viszonyítva — olcsó volt az árpadara és a liszt. A tej, vaj, írós vaj, tejfel, sajt és túró lehetett ó és új, jó és alábbvaló minőségű, édes, olvasztott, rendesen és jól kikészített — tehát a kínálat változatosnak mondható. A szárnyasok között a tojó pulyka volt a legértékesebb, de meghatározták az árát a libának, a kacsának, a csirkének, tyúknak, kappannak és pulykának is. Olcsónak számított a tojás és a só, drágábbnak az aszalványok, különösen az aszalt szilva. Természetes, hogy az árszabás nem tér ki az ún. gyarmatárukra, mint pl. tea, kávé, rizs, bors, gyömbér, babér, nádméz, szegfűszeg, szerecsendió (stb.) hiszen eze31

Kapuk és országutak (piachelyek) Miskolcon a XIX. spápad elején