Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

A% utolsó miskolci csi^madiamester, 1949

mélyrepülés” után 1949 végén belügyminiszteri rendelettel feloszlatták szervezetüket. Ekkor 110 nő és 81 férfi volt tagja az ipartársulatnak, jobbára özvegyek és munka végzésére már alkalmatlan, tehetetlen korúak.201

A csizmadiák nem csupán a helyi, vagy a vásárra járó, környékbeli népesség igényeinek kielégítésére állítottak elő terméket. Míg a legények dolgoztak, a mester vásárról vásárra járt. Jegyzőkönyvekben feljegyezték, hogy Gyöngyösön, vagy akár a Jászságban „megjelenvén a vásáron, rendesen egész készletük együtt vetetett meg, sőt megesett, hogy itthon is felkeresték a jó hírben álló gyártmányt.”202 A csizmadiáknak Miskolcon is több elárusító helyük, ún. „szín”-jük volt. A mai Rákóczi u. 1. sz. épület emeleti részén volt egykori árulóhelyük, ahol még vándorszínészek is felléptek. A mai Csizmadia-köz is egykori székházuk, árulóhelyük emlékére utal. A színészek itt is helyet kaptak, bizonyságául annak, hogy az árulószín nagy alapterületű olyan helyiség volt, amelynek áruló asztalait alkalmasint ülőhelyekké lehetett átcsoportosítani, tehát szépszámú kö201 Dobrossy I. 1976. 142. p.

2(>2SzendreiJ. 1911. IV. k. 639. p.

141