Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)
Amikor már 999-en voltak, összejöttek, s megtanakodták mi legyen a megoldás. Úgy döntöttek, hogy a következő csizmadiát, aki felvételét kéri a céhbe, agyonütik. Ennek híre ment a környéken, s a fenyegetés miatt soha nem lett ezer csizmadia a városban. A képeslapon ennek örül a 999- ik mester és legénye. A csizmadia mesterséget űzők valós száma ennél jóval kevesebb volt. Azt azonban a város jegyzőkönyve (s egykor a céh iratai is) megőrizték, hogy 1790-ben a céh valóban kérte a város elöljáróságát, hogy segítsen korlátozni a mesterek számát. Ekkor 412 csizmadiamester volt Miskolcon, s egy szakmát képviselő ember egyszerre valóban nem tudott folyamatosan termelni és értékesíteni.197 * * * A céh ipartársulattá szerveződése előtt, 1872-ben 601 mestert és 213 tanoncot írtak össze, ennyi volt a legtöbb csizmadia Miskolcon, s ez az idő volt a mesterség fénykora is városunkban.190 1890-ben a Kereskedelmi és Iparkamara jelentésében a következőket olvassuk: „A csizmadiák elegendő foglalkozásra nem találnak. Miskolczon alig háromszáz csizmadia van már s tényleg ezeknek egy jelentékeny része vagy egyáltalán nem, vagy nem mint önálló iparos, de egy más, még jobb sorban lévő mester részére folytatja mesterségét. Mivel ezek egy része szőlősgazda is, a filoxéra pusztítása ez oldalról is mélyen sújtotta őket. A nép ízlése változott. A készáruforgalomba hozatal emelkedett; a mődlingi czipőgyár minden népesebb városban fiókot tart. Az újabb csizmadia ifjúság a varrott munkát nem érti, e miatt a mesterek a hadseregi borszükségletek szállítására vállalkozni nem igen óhajtottak. A csizmadiák egy része a szó igazi értelmében tengődik mestersége mellett, s a lefolyt évben is számosán hagyták oda iparukat, hogy létfenntartásukat, mint vasúd stb. napszámosok biztosítsák. A vásározás most csak kárral jár, mert a sok vásár látogatása költséges, s vevők nincsenek.” '7 A jelentés készítésének idején a mesterség képviselőit megyénként is összeírták. Borsod megyében - beleértve Miskolcot is - összesen 993 csizmadia dolgozott. A szám soknak tűnhet, de Abaújban Kassával együtt 824, Zemplénben 891, Gömörben pedig 1065 csizmadiát írtak össze, s így már a helyi adatok nem is tűnnek magasnak. A csizmadia mesterség mindenütt a legnépesebb szakma volt.20" A csizmadia ipartársulat, s maga a mesterség folyamatosan hanyadott, s több mint fél évszázados „szakmai 197 Szcndrci J. 1911. IV. k. 636. p. 1,8 Szcndrci j. 1911. IV. k. 639. p. >" Kamarai jelentések, 1890. 59-60. pp. 2011 Bodó S. 1974. 133. p. 140
