Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

Gubaárusok ersy miskolci „sokada/om ”-ban

egyetlen gubáját hol a férfi, hol az asszony viselte. Szendrei János, városunk neves történésze a nagyhírű gubásmesterségről említi, hogy a népviselet fokozatos megváltozásának bizonyítékaként a céhek megszűnése és ipartársulattá szerveződése után, a XIX. század utolsó harmadában a gubás és a szűrszabó iparosok száma rohamosan csökkent Miskolcon.194

A viselet átalakulása a guba és a szűr kiszorulása természetesen nem történhetett egyik napról a másikra. Ezért aztán még az 1930-as években is olvashatunk arról, hogy gubát keresnek, vagy adnak el a Búza téri piacon. A guba készítése miskolci mesteremberekhez és nagy múltú mesterséghez kapcsolódik. Évszázadok óta csapóknak, vagy gubásoknak nevezték őket. (Munkaeszközeiket és termékeiket a Herman Ottó Múzeum gyűjteményei őrzik.) Irataikból viszont nagyon kevés maradt fenn. Az 1843. évi tűzvész, majd az 1878. évi nagy árvíz csaknem teljesen elpusztította a mai Kálvin J. és Kandia utcák találkozásánál épült árudaszínjüket, s ezzel együtt tárgyi és írásos emlékanyagukat is. A megmaradt iratokból azonban tájékozódhatunk a mesterséget űzők számáról, árszabásaikról és

Szendrei J. 1911. IV. k. 633-636. pp.

135