Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)
készítményeikről. 1813-ban, amikor még több, mint 50-en dolgoztak — 1811 után újból - árszabást, terméklistát készítettek. Ebből olvassuk, hogy a legnagyobb fürtös guba ára 5 Rfrt, egy „alábbvaló Fejér Szűr Posztó”-ból pedig 1 végnek 10 Rfrt volt az ára. Viszonylag olcsóbb volt az asszonyi ún. kurta guba. A miskolci terméket rakott gubának nevezték, amely hosszú, tépett juhgyapjúból készült. (Vő. miskolci Orbán-napi gyapjúvásárok.) Később — a debreceni gubások és termékeik hatására — ún. fürtös gubát is készítettek nagyobb mennyiségben. Az alapanyag ilyenkor a göndörfürtű báránygyapjú volt. A guba alapanyaga a jól előkészített gyapjú. A gyapjú feldolgozása a mosással, válogatással, a gyapjúszálak minősítésével kezdődött, majd a fonás és a szövés következett. A szövés eredménye a gubapokróc, amelyet kallómalmokban edzettek, puhítottak, majd befestettek. A gubások munkáját idézi Miskolcon a Kalló-szer, Kalló-melléke és a Felső-Kalló- szer földrajzi név a város nyugati végén a Szinva mellékén.195 Pesty Frigyes «s Pcsty I*. 1988. 208. p. 136 Spürt és kalapot viselő parasptpolgár a Városbáp téren, ap ún. négyes lámpánál, XIX. spápad vége
