Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

Viselettörténet és étkezési kultúra egy miskolci képeslapon

paraszti viseletben ábrázolja a résztvevőket, férfiak nők egyaránt kötényt, sarcot viselnek. A férfiaknál a kucsmához „sártaposó” csizma dukál. Az üstház mellett füleskosár, szakajtó, puttony, hústartó fazekak, szekérkasba való faláda. A négylábú asztal mutatja, a vendég fedél alatt étkezhet. Az egész kép hamisítatlan piaci hangulatot áraszt. Ismét más képeslapon más a környezet, mások a szereplők és mások a használati eszközök is. Az eggyé dolgozott kettős sátor arra való, hogy egyikben főznek, a másik alatt étkeznek. A kályhacsöves sparhelt, vagy vasmasina átvette az üstház szerepét. Ezen az alkalmatosságon egyszerre több edényben lehet főzni. A „kellékek” között fahordók, zsák, különféle edények láthatók. A „vendégek” között mellényes, zakós férfiak, szűrnadrágos, zubbonyos, egyensapkás katonák állnak párba a fotós lencséje előtt. A „háttér” a Zsolcai kapu földszintes-emeletes házait mutatja, a háztetőkön tartók között kihúzott telefondrótokkal, oszlopos gázlámpával, ami a századforduló, de inkább a XX. század első évtizedét dokumentálja.

A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonya”, vagy „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. A szólás elterjedésében nemcsak a szájhagyomány, hanem két tárgyi tényező is szerepet játszott. Szendrei János várostörténeti monográfiájában közzétett egy miskolci kiadású képeslapot. A pincei asztal mel129