Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

tetteit, egész életét. A pénz és a gazdagság, az ismertsége, csakhamar közéleti és egyházi szerepléshez, tisztségek betöltéséhez segítették. A Borsod című lap egyik méltatásában azt írta róla, hogy a városi és vármegyei gyűléseken egyaránt részt vett, minden ülésen és mindenhez hozzászólt. „Volt idő, amikor népének ő volt a prófétája, s nem lehetett olyan egyházi, vagy politikai ügy, amelyet ő a népével diadalra ne emelt volna, vagy meg ne buktatott volna, ha ő úgy akarta. Akarni pedig nagyon erősen tudott. A politikai gyűléseken is hozzászólt mindenhez, de csak azzal a témával: «egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem!». A népre, a köznapi emberekre ezzel a mentalitásával, de személyiségével is nagy hatással volt. Később mind gyakrabban azért maradt magára, mert „népe” is belátta, hogy a közteherből közjó is származik.”189

Mi lett a Bató vagyonból, mi lett egy XIX. századi jellegzetesen miskolci gabonakereskedő legendájából? A Jókai utca 41. számú raktárháza már nem létezik, a Széchenyi u. 72. számú emeletes lakóházát (amely helyet adott gyermekei emléktárgyainak, itt volt az ún. Bató-szoba) 1976- ban lebontották. A szemközti Bató-házat a Széchenyi u. 109. sz. alatti telken akkor bontották le, amikor az egykori Húsáruházát (ma a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székháza) felépítették a Széchenyi u.—Szentpáli u. sarkán. A Deszka temető alatt is volt egy kisebb házuk, amelyet a családi kriptát gondozó temetőőrre hagyott. A lakótelep építésekor 1974-ben ezt is lebontották. Az „eredeti” Bató- házak így eltűntek, de az újabb keletű Bató-üzletház a Széchenyi utcán arra utal, hogy a gabonakereskedő legendája, vagy inkább emléke halála után több, mint 120 évvel még mindig él.

Bár „Miskolczi különlegességek”-et bemutató XX. század eleji képeslapra nem került fel a Bató síremlék, vagy az Észter-harang, joggal gondolhatjuk, hogy hiányzik onnan. Kolozs megyei magyar Gyerőmonostor- ról 1902-től származik egy Miskolcon nyomtatott képeslap, amelyet a szerencsi Zempléni Múzeum őriz. Ezen a lapon az öt különlegesség között ábrázolják a fejkendős asszonyt, aki hatalmas kupac perec, illetve elárusító asztala mögött ül. Mellette szintén fejkendős asszony, fehér abrosszal leterített asztalról kínálja az egész vagy felszeletelt kenyeret. így nézett ki a „miskolczi perecz” és a „Miskolczi fehér kenyér”.

«9 Vö.: Dobrossy I. 1995. 230. p.

126