Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

beröltőnyi volt a különbség. Amikor meghalt, a sajtó ekként írt róla: „nevezetes embere volt Miskolcnak az öreg Bató, sőt ennél több, specialitása. Ha távoli vidékeken megfordult a miskolci ember, csaknem mindig felemlegették az öreg Batót (ahogyan őt nevezték), s úgy esett róla szó, mint egy különlegességről.”188

Bató István együk háza a mostani Petőfi téren állt (1912-ben a Tetemvár 1. számú telek és épület özvegye nevén volt jegyezve, de amikor 1929-ben újraszámozták a miskolci házakat, ez az épület — kiegészülve a mellette lévővel — Jókai u. 41. számot kapott.) A korabeli leírások és visz- szaemlékezések szerint a ház délkeleti végén egy tetőtoldalék állott, alatta pedig csiga függött. A gabonás zsákokat ennek segítségével húztak fel a padlástérbe. Az 1950-es években készült fényképeken ez még látható volt. A hatalmas lendítőkereket és felvonó-szerkezetet - amelyen „Elek József készítette Miskolczon” felirat volt olvasható — már akkor múzeumba kívánták szállítani. Ugyanilyen felvonószerkezet volt egykor látható Batóék Alsó-Piacz (mai Széchenyi) utcai emeletes házának udvar felőli oldalán. A búzavásártér közvetlen közelében két, raktározásra is alkalmas épület nagy lehetőséget kínált a tulajdonos kereskedelmi-üzleti érzékének megvalósítására. A Miskolc környéki települések parasztgazdái ugyanis terményeiket (elsősorban a búzát) Miskolcra, s az itteni vásártérre szeke- rezték eladni. A gabona vásárra szállítása ebben az időben (a szabadság- harc utáni időszak) nem volt egyszerű feladat. Az eredményes értékesítés jórészt az időjárástól, s ezzel összefüggésben az útviszonyoktól függött. Aratás idején, ill. után a száraz utakon könnyen lehetett Miskolcra szállítani. Ilyenkor hatalmas volt a kínálat, s olcsón lehetett vásárolni. A korabeli leírások szerint a nyári időszakban nagy mennyiségben, és jóval áron alól tudott Bató István gabonát beszerezni. Aztán a Lukács-napi vásárkor (október 18-án), amikor - ha még nem fagyott - olyan nagy volt a sár az országutakon, hogy üres szekérrel is nehéz volt bevánszorogni Miskolcra, gyorsan emelkedett a gabona ára. Nem csoda hát, hogy nemzetes Bató István raktározásba fektetett pénze kamatostól megtérült. Tavasszal pedig a vásárlási összeg tízszeresén tudta a „kiteleltetett” száraz búzát eladni a lisztet feldolgozó mesterembereknek.

Azt írták és tartották róla, hogy csak az üzletnek élt, nem kártyázott, nem korcsmázott, sőt még a „kis lutrin” sem játszott. Családtagjainak (három gyermekének) elvesztése azonban múlhatatlan fájdalommal övezte

Borsod, 1890. április 10.

125