Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

(ma: Budai József u.) telephelyéhez kapcsolódott. Kérvényében működési körét és profilját a következőképpen határozta meg: „a Farkas K. utcában ez év tavaszán felépítendő műhelyben kézi-erővel hajtott gépeken készült kenyér, tarhonya, csőtészta, levestészta és konzerv cikkeket közvetlenül a fogyasztók és továbbárusítók részére árusítom.”184 Az üzem eredményességéről, működésének körülményeiről többet nem tudunk. 1927-ben a tulajdonos még kenyér és péksüteményelőállításával foglalkozott, de 1928-ban „üzlete megszűnt, lakása ismereden” feljegyzésekkel találkozunk.

A címben említett „lisztes mesterség”, s a korábbi tésztaáru gyár néhány adata indokolja, hogy röviden utaljunk még egy miskolci érdekességre, különlegességre. Ez pedig a tarhonya. 1932-ben egy miskolci tanár, Váradi Géza közgazdasági propagandatanulmányt jelentetett meg, „Tarhonya vagy rizs” címen. Ebben azt hangsúlyozta, hogy Magyarország búzaexportálási lehetőségei katasztrofálisak, 1931. október 28-án Ausztria kivételével a búzakivitelt minden más országba be kellett szüntetni. A rizs viszont özönlik az országba, mértéktelen valutáért. Javaslatának lényege: „a magyar fehér liszt egy tekintélyes része, mely a mai nehéz gazdasági helyzet miatt exportra nem kerülhet: tarhonya alakjában itthon kerüljön piacra, s mellőzzék a rizst.”185 A tarhonya szélesebb körű elterjedése a „szegedi nép érdeme”. Vedres István szegedi közgazdász és kultúrmérnök már a XIX. század elején a tarhonyát a híres szegedi „emésztési cikk”-ek között említi, amelyből már akkor 2000 mázsát forgalmaztak. A tarhonya, mint élelmiszer-különlegesség, s ennek előállítása megmaradt a háziipar keretei között. Gyártásával másutt is, főleg Szegedről elszármazottak foglalkoztak. 1932-ben „már Miskolc, Vásárhely, Makó, Pest is rávették magukat a tarhonyatermelésre.”186 Deák Gábor kéziratos tanulmányában és visszaemlékezésében ezt azzal egészíti ki, hogy „környékünkön, a sajókazai Radvánszky Béla báró, a nagy gazdasági válság idején nem volt hajlandó birtokán búzát vetni. A miskolci pénzügyigazgató a honvédség segítségével kényszerítette Radvánszkyt arra, hogy földjeit vesse be olyan feltétellel, hogy a lisztből új élelmezési cikket, a tarhonyát fogják előállítani. Ilyen kezdeményezésre jelent meg és terjedt el Miskolcon és környékén a tarhonya. Gyártása házilag folyt, hiszen a

B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Cc. 1526.

185 Váradi G. 1932. 12-13. pp.

186 Váradi G. 1932. 4-5. pp.