Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

Népkertben lehet. Zsemlét és kiflit mozgó árusok csak a piacon árusíthatnak továbbra is.” 1 A pékmesterséghez, a kenyérhez is kapcsolódik egy sajátos vállalkozás, ami minden bizonnyal a háborús időszak szüleménye volt. Bemutatása azért kívánkozik ide, mert a maga nemében az első ilyen jellegű vállalkozás volt Miskolcon: „Tészta áru gyár Részvénytársaság” (1915—1917). 1915. augusztus 15-én tartotta alakuló közgyűlését a Csabai kapuban. Kezdeményezője, s első igazgatója Bán Sándor pékmester volt. A hét részvényes között a szavazati arány a befizetett részvények szerint oszlott meg. Részvényesei Lichteinstein Dezső, Lichteinstein Lajos, Zárd István, Ligeti Arnold, Klein Móric és Hanz Lajos voltak.180 181 Az 1915. szeptember 15-én kiállított ipari törzskönyv szerint az üzletvezető ifj. Zarti István, s a cég a Belegrád u. 1. szám alatt működött.182 * Még ebben az évben megváltozott az üzem telephelye, átköltöztek a Széchenyi u. 133. szám alá (a mai számozás szerint Széchenyi u. 111. sz.), s Zarti helyett az üzletvezető Bán Sándor lett. Üzleti körük először tésztából előállítandó termékekre vonatkozott, így tarhonyára, makarónira, szárított metélt tésztára, majd később már szárított zöldség előállításával és forgalmazásával is foglalkoztak — nem túl sok eredménnyel. Az 1917. évi közgyűlés már előrevetíti a végkifejletet: „a liszthiány megbénította az üzletmenetet. A liszttilalmat követően (1916 február) a társaság csakis a katonaságtól kapott kisebb megrendeléseket.”181 1918 szeptemberében a részvénytársaság cégszöveget változtat, „Fa és kőipari részvénytársaság” lett. Ez már nem, de az átalakulás indoka ide tartozik: „Még a legtöbb iparágra a háborús konjunktúra változása fellendülést okozott, addig reánk nézve pangást jelentett. A mi üzletágunk: a tésztagyártás ugyanis az időközben kiadott kormányrendeletek folytán előbb csak megcsappant, majd forgalmi tilalom folytán tökéletesen megszűnt.” (Ezt próbálták ellensúlyozni a zöldségfélékkel, de nagy volt a veszteség. Az igazgatót behívták katonai szolgálatra. A vezető nélkül maradt vállalkozás üzleti berendezéseit, gépeit mint holt tőkét eladták egy másik üzemnek, a Miskolci Konzervgyár Rt.-nek. A társaság működését — telepének átadása után — 1917-ben beszüntette. Az új cég telepe a Vay út (Zsolcai kapu) 4. szám alatt jött létre. Tésztaáru és gyümölcskonzerv üzem (1920-1928). Az előzőhöz hasonló vállalkozás, amely Soltész Jánosné Farkas Károly utcai

1801'elsőmagyarország, 1934. III. cvf. okt. 6.

i»' B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Ct. 851.

182 Z. I. iparlajstrom száma: D. 41/1915.

i« B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Okm. 288.

121