Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

fia ekkor tért haza franciaországi tanulmányút) áról, s az ott szerzett tapasztalatok alapján átépítették a műhelyt. 1934-ben az üzem teljesen villamos energiára volt állítva, s a korabeli leírások kiemelésre méltónak találták azt, hogy gép szitálja a lisztet. Volt dagasztógép, s francia mintára gőzkamrában kelt a tészta. Egy egész termet betöltő, hármas gőzkemencében sült a kenyér. Specialitása a sós, francia kenyér, a zsúrkenyér, a tejes kalács és a briós volt.178

A fenti sorok, vázlatos üzemleírások érzékeltetik, hogy folyamatosak voltak a változtatások, igény volt a gépesítésre, az új technika és technológia befogadására. Az élelmiszeripart, közvedenül a kenyérgyártást forradalmasította az 1863-tól használt élesztő. 1867-ben megjelentek az első gépek: darálók, burgonyanyúzók (hámozok), a fatekenőt felváltotta a dagasztógép. 1896-ban próbálták ki — visszaemlékezések szerint — Miskolcon az első dagasztógépet. A XX. század tízes éveiben megjelent a kiflisodró gép, s a háború utáni években az új építésű sütödéket új gépi berendezésekkel szerelték fel.

A XX. század első felében, pontosabban 1915—1949 között Miskolcon a magánpékségek száma 35-40 között változott, s mellettük két gyárszerű vállalkozás üzemelt. 1912—1913-ban 35 pék volt a városban, 1949- ben 38 műhelyt írtak össze, 1952-ben az államosítás időszakában 50 péket vettek lajstromba, s közülük az év első négy hónapjában 19-et államosítottak.179

A nagy sütödéknek és pékségeknek vagy saját elárusítóhelyük volt a városban, vagy szerződés alapján a helybeli boltok árulták termékeiket. Ettől függedenül jelentős volt az utcai árusítás is. 1934 szeptemberében történt először, hogy az iparhatóság rendelkezést hozott, amelynek értelmében tilos lett utcán péksüteményt árusítani. A kisebb pékségek körében ez óriási tiltakozást váltott ki, hiszen tőlük naponta több, mint kétszáz árus szállította a friss terméket folyamatosan az utcára. Néhány héten keresztül napirenden voltak az utcai atrocitások, folyamatossá váltak az elkobzások. Sokszor olyanoktól is elkobozták az árut, akik a kisüzemből közvetlenül házhoz szállítottak. A polgármester a nagy városi tiltakozásokra visszavonta a korábbi határozatot azzal, hogy „kosarakban ismét árusítható a perec, de a kosarakkal megállni csak az Avason és a

178 Felsőmagyarors'/ág, 1934. II. cvf. nov. 4.

179 Gombár I—Peikcr B. 1912. 135. B.-A.-Z. m. Bt. XXI. 511 /b. 1 dob. Bendsák K—Veres I. 1989. 10-11. p.

120