Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A Búza tér kialakulása, vásári rendszabályok, az első vásárcsarnok
szabályozás már követte az 1883—1885 között megépített, s ma is meglévő, első Búza téri vásárcsarnokot, az 1896-os szabályozás viszont akkor született, amikor a város már megkapta az engedélyt, de még nem építette ki a villamosvasútnak a fő- és szárnyvonalát. (Az átadásra 1897. július 11-én került sor, tehát az idén 105 éve!) A villamosközlekedés megjelenése a teljes hosszában piacként használt városi főúton, egyrészt a főutca közlekedési rendjét alakította át gyökeresen, másrészt végérvényesen megváltoztatta a piac több évszázados helyszíneit. (A közlekedés megváltozása nemcsak a városkép, pontosabban a főutca képének megjelenését alakította át, hanem összhangban kellett hogy legyen a készülő város- rendezési tervvel, amely már a XIX. század végén felvetette, a XX. század elejétől pedig felerősítette Nagy-Miskolc létrehozásának gondolatát.) Vásárcsarnok 120 évvel ezelőtt 1883-ban Soltész Nagy Kálmán polgármester terjesztette a közgyűlés elé a „búzatéri árucsarnok” gondolatát. „A búzatér tervezett rendezése a végbefejezés stádiumán lévén, elérkezett az ideje annak, hogy ...a búzatéren helyet foglaló sátrakat helyettesítő árucsarnok létesítése iránt” javaslatomat megtegyem. A javaslatot megelőzte egy kísérlet, hogy ti. az árusokat érdekeltté tegyék az építkezésben. A csarnokban egy-egy árulóhely 395 frt.-ba került, s ezt kellett volna több éves bérlet címén megváltani az egyes kereskedőknek. (5 éves használati jogról beszéltek, s ekkor a búza mázsája 11—12 frt, a rozsé 9,5—10 frt., a kukoricáé 5,5—6 frt., a lencséé 14—16 frt. és borsóé 15-16 frt. volt. Tehát a vásárcsarnokban egy- elárusítóhely díja évi kb. 6 q búza értékének felelt volna meg.)152 Az árusok azonban nem vállaltak részt a bekerülési költségből, a városnak így a saját pénztárcájához kellett szabni az épület méreteit. A terv 48 méter hosszú, 12 mtr széles, tehát közel 600 m2 alapterületű objektumra vonatkozott, amelyen belül egy elárusítóhely 3-6 méter, tehát 18 m2 alapterületű lett volna. A csarnok 24 terménykereskedőnek biztosított — minden igényt kielégítő — helyet. Az épület déli (Zsolcai kapui útra néző) részére egy 24 méter hosszú, 7 méter széles, hasonlóan fedett árulószint terveztek a pecsenyések és kenyeresek részére. Az előterjesztés tartalmazta, hogy az épület egyes helyiségére ugyan nem volt „részvényes”, de az egész építményre egy vásárbérlő érdemi ajánlatot tett, nevezetesen 3 évre, 152 A7. árakat vö.: SzendrciJ. 1911. IV. k. 795. p. 99
