Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A Búza tér kialakulása, vásári rendszabályok, az első vásárcsarnok
burgonya, bab, lencse, főzelékfélék (zöldségesek), a kendermag- és olaj árusok értékesíthették termékeiket (3. pont). A Búza tér északnyugati részén, a Szeles utcán a „Haliczkára járó út felé” alakították ki a sertésvásár teret. A szabályzat helymeghatározó pontja a magtár, amelynek ekkori bérlője Molnár Berta volt. A magtártól a Szeles felé árulhatták a szénát és szalmát. A vásártér területének a legnagyobb része azonban a gabonafélék értékesítését szolgálta. A szabályzat szerint az összes szabad tér „a gabona életneműeknek árulására hagyatván, de a szekerek nem összevisz- sza, hanem mintegy utczákat - az útczákra osztás a városi mérnök köz- benjöttével történend — képezve álljanak, hogy e képpen a közlekedés szekérrel és gyalog akadály nélkül történhessen.” A miskolci búza vásárokról később részletesen is írunk, hiszen a városba az Orbán-napi vásárra mindig hatalmas mennyiségű kenyérnek valót szállítottak. Nemcsak tehetős gazdák fektettek ilyenkor vagyonokat az olcsó vásárlásba, — hiszen az később a drága értékesítéssel busás jövedelmet hozott -, hanem terményraktárak, magtárak, s a XIX. század végén már közraktárak alakultak a tárolásra. A búzavásárlásból szerzett mesés jövedelem lett alapja a Bató-legendának, de létezett a gabonatőzsde is, s a gabonaüzérkedés, mely éppúgy szült vagyont, mint nincstelent, hiszen nálunk nem mondhatjuk, hogy üzletet köt, hanem játszik az üzér — olvassuk egy 1891-ben készült kamarai jelentésben - s teszi azt „boldog, boldogtalan, természetesen minden szakértelem nélkül.”128 129 A mindenkori búzavásárnak a hétköznapi munkásai, kis haszonélvezői az árumozgató talyigások voltak. Ez a munka, s munkaeszköz szintén nevezhető miskolci specialitásnak. A talyigásoknak a város több helyén is volt állomáshelyük, de gabonavásár idején „a búza piaczra bevezető hídtól jobbra eső dombon fognak helyet foglalni. ”13" Miskolc a XIX. század utolsó harmadában még néhány módosított szabályt jelentetett meg. A levéltári iratok között megtalálható az 1888- ban, az 1889-ben, 1892-ben és az 1896-ban életbe léptetett szabályozás, amely azt is mutatja, hogy a város fő- és mellékutcáiról hogyan szorult ki, s hogyan összpontosult a térszerü helyszínen a piac és a vásár.131 Az 1888-as 128 Már az 1702-bcn készült, ún. Kötclkönyv is feltünteti a Halickára járó utat, amely felé a 10. kötél helyezkedett cl. Eredendően a város határában levő rétként tüntetik fel 1864-ben készült összeírásában Pesty Frigyes is. I-d. Gyulai E. 2000. I. k. 78-79. pp. Veres !.. (szerk), 1988. 211. p. 129 Kamarai jelentések, 1891. 16. p. 158 Szendrcij. 1911. IV. k. 780. p. m B.-A.-Z. m. Et. IV. 1905/c. 8535/1887. IV. 1920. 2. dob. 21/3/a. IV. 1905/c. 5140/1996. 98
