Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

elfogadjuk az emlékirat javaslatait; függőleges falak közt a rendes vizet levezető szűkebb kövezett folyókával, de fönn a két parton 10-12 méter széles úttal, illetőleg fásított sétahelyekkel.

A város sajátos baját képező sikátorok kiküszöbölése tekintetében teljesen csatlakozunk az emlékirat szerzői által javasolt kitelepítés eszméjéhez.

Ez alkalomkor nem bocsátkozhatunk bővebb részletezésbe, mert eszméinkkel inkább csak a város rendezését kezükbe vevő tervező mérnökök figyelmét kívántuk az általánosabb, magasabb szintről vizsgálandó dolgokra irányozni, nem pedig teljes, részletes tervet adni, ami nem is lehet feladatunk, mert ilyet csakis hosszabb munka után, az előreláthatóan szükségesnek mutatkozó középületek és magánházak tüzetes, helyes meghatározása kapcsán lehetne megszerkeszteni."

A korabeli újságcikkek tudósításaiból további részletek is kiderülnek. „A Borsodmegyei Lapok" című újság az 1897. március 16-i számában a következők jelentek meg:

„A képviselő testület kebeléből kiküldött bizottság, melynek feladata lett volna véleményt nyilvánítani Adler Károly városi főmérnök által készített és az országos mérnöki szakbizottság által felülvizsgált szabályozási terv felett a múlt napokban összeült és tanácskozott. A tanácskozás eredményét a helyi lapokból mindenki ismeri: a bizottság a tárgy felett érdemlegesen nem ha60