Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

tározott, hanem kebeléből egy három tagú albizottságot delegált az építészeti bizottságba, a melyet egyszermind egy legújabb szabályozási terv készítésére kért fel.

Tehát lesz három terv; az egyik a főmérnöké, a másik a mérnöki bizottságé és a harmadik az építészeti bizottságé. Mi következik ebből? Semmi más, mint egy józan elmével könnyen elfogható, mint hogy a két előbbi terv a bizottság várakozásának meg nem felelt. Más konzekvencziát logikus következtetéssel a bizottság eljárásból levonni nem lehet. Vagy megfelelt a két javaslat a tervbe vett czélszerű szabályozásnak: akkor minek egy legújabb javaslat? De ne türelmetlenkedjünk hanem nyugodtan vegyük bírálat alá a bizottság eljárását, hátha a Jogiak megtérésével mégis igazat adnánk még pedig abból a szempontból, hogy a főmérnök és az országos mérnöki bizottság terve között eltérés van, mert ezen eset csakugyan fennforog. De éppen ez ejtette tévedésbe csak a bizottság tagjait, a kik harangzúgást hallottak, de nem tudták, hogy hol; vagyis hallottak arról, hogy a két terv között különbség van, de az a különbség milyen, azt nem tudták. A bizottságnak ez elég ok volt egy harmadik terv készíttetésére, a kettő közötti különbség. Hát ez a bizottság részéről nagyon is sommás eljárás, a melylyel a terv kivitelét nem siettetik ugyan, sőt késleltetik, mivel a bizottság nagyon is könnyen határozhatott volna ér61