Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

szafelé a Széchenyi utczába torkoll. Ennek megengedhető legkisebb szélessége 20,0 m legyen.

E két körút megnyitásával, az általuk bezárt központi város részben kell a forgalmi életet fejleszteni és szétteregetni; e végett azt ajánljuk, hogy az itteni nagy területű házcsoportok újabb áttörésekkel felapróztassanak. Ezt nagyban meg- könnyíthetjük, ha a Pecze patakot a város belsejéből kiküszöböljük.

A Pecze ugyanis két ágban is igen tekervé- nyesen tör keresztül a városon és nemcsak a közlekedés és a városépítést akadályozza, zavarja, de a köztisztaság, tehát a közegészség szempontjából is mondhatni állandó botrányköve, gátja a város fejlődésének. Ezért azt javasoljuk, hogy a Pecze vize a Nagymajor utczában földalatti, vagy több ágú csatornába vezettessék a Szinvába, előbb természetesen - még a városon kívül - alkalmas módon hordalékoktól megszabadíttassék, legegyszerűbben iszapfogó gátakkal és gödrökkel; a városba csak a tiszta víz jusson, a mi azután szabadon le- folyhatik. Ez oly művelet különben, mely összefügg a város csatornázásával is, ezért részletesebben erre nem terjeszkedhetünk ki.

Nemcsak egyes fővonalak, de mellékvonalak megnyitása dolgában is javaslataink többé-kevés- bé eltérnek az emlékirat szerzőinek véleményétől, így szükségesnek tartjuk a vasúti pályaházhoz való közlekedés lehető megkönnyítését; ez a közlekedés most a Zsolczai kapura kerül. Ennek a ke58