Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

A modem városrendezés első sorban a kör- és sugárirányban haladó forgalomra van figyelemmel, azaz kör és sugárutakat alkot.

Miskolcz város konfigurácziója olyan szerencsés, hogy a város belső részét körülvevő körútnak 3/4 részénél több már mint használható kész út kínálkozik. Az az útvonal, mely a Nagymajor utczától kezdve a Széchenyi és a Király utczákon és a Vásár-tér mentén a Szeles utczába kanyarodik, teljesen zárt kört képezne, ha a Fazekas ut- czának aránylag rövid útvonala a kellő mértékre szélesbítetnék. Annyira nyilvánvaló és elementárisán meggyőző ennek a szükségessége és mindjárt hozzátesszük: a lehetősége is, hogy mindenekelőtt ennek a körútnak teljes kiképzését ajánljuk, még pedig úgy, hogy a Fazekas utcza legalább 24,0 m széles legyen, de a hol szélesebb, keskenyí- teni nem szabad.

Ez képezi a nyitját az egész szabályozó műveletnek, a város átalakításának, ezért azt tartjuk, hogy a mostani kedvező alkalmat nem szabad elszalasztani; nagy kár, sőt helyrepótolhatatlan hiba rejlenék abba, ha a most tervezett igazságügyi palota a házak közé, nem pedig a Nagy-Major és Szeles-utcza sarkára, ez új körút vonalába építtetnék.

Az első kőrúthoz csatlakozik amannak kiegészítéseként a második: az igazságügyi palotától az ún. vörös-templom felé vezető új vonal, mely visz57