Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)
II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye
újabb tervjavaslatot készítettünk, amelyben átlagosan az eredeti terv is benne van. A leghálátlanabb munka az eszközökben való fukarkodással eredményt elérni akarni; ellenkezőleg a nagyobbszabású kezdeményezés nyomában remélhetni, hogy az anyagi előnyök fokozásához ethikai momentumok is hozzá fognak járulni. így kedvezőbb az eredmény, mint ha a város korlátolt és gyönge eszközökkel fogna ily életbevágó fontos műveletbe. Ily nagyszabású szabályozó művelethez azonban - és itt ismét találkozik nézetünk a tervezőkével - csak akkor lehet hozzáfogni, ha a város előzetesen megszerezte a kisajátítások jogát. Ennek segítségével létesíthetni azután kisajátítási alapot, mely jelentékenyen megkönnyíti a szabályozás végrehajtását. Szükséges, hogy elegendő tőke álljon a város rendelkezésére, a minek kölcsön útján való beszerzésétől annál kevésbé idegenkedhetik, mert ez a tőke nemcsak hogy veszendőbe nem megy, sőt ellenkezőleg a kamatokat is meghozza, de magát is öregbíti, sőt megsokszorozza. A tőke nagyságát megállapítani azonban nem tartjuk magunkat illetékesnek; mindenesetre nagyobbnak kell azonban lennie, mint az emlékirat szerzői vélik. A város mai úthálózata, habár összességében eléggé kedvezőnek tűnik is föl, mégis, már a mai 46
