Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

kifejlett forgalmi igények tekintetéből is - elkerülhetetlenül megfelelő kibővítést követel.

E kívánalomnak egyrészt azzal tehetni eleget, hogy a meglévő utak kiszélesíttessenek, másrészt, hogy új közlekedő vonalak nyittassanak.

A kiszélesítendő és az újonnan megnyitandó útvonalakra törekedtünk bizonyos normális szélességi méreteket megállapítani; ezek - a viszonyok folytonos szemmel tartásával - volnának: az I. rendű főutakra, kör- és sugárutakra 24,0 m, a II. rendű főutakra 20,0 m, és a többi utakra 16-12 m. Ezeket a méreteket a város helyszínrajzában az általunk tervezett vonalakon mindenütt följegyeztük.

A modem városrendezés első sorban a kör- és sugárirányban haladó forgalomra van figyelemmel, azaz kör- és sugárutakat alkot.

Miskolc város konfigurációja olyan szerencsés, hogy a város belső részét körülvevő körútnak 3/4 részénél több már mint használható készút kínálkozik. Az az útvonal, mely a Nagy-Major utcával kezdve a Széchényi- és Király utcában és a Vásártér mentén a Szeles utcában kanyarodik, teljesen zárt kört képezne, ha a Fazekas (Jókai) utcának aránylag rövid útvonala a kellő mértékre szélesbittetnék. Annyira nyilvánvaló és elementárisán meggyőző ennek a szükségessége és mindjárt hozzátesszük: a lehetősége is, hogy mindenekelőtt ennek a körútnak teljes kiképzését ajánljuk, mégpedig úgy, hogy a Fazekas utca legalább 24,0

47