Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 1. Az 1894. évi szabályozási terv

gi állapot mellett különben sem lehetne több helyt egyáltalában, más helyeken pedig rendkívüli költséges kisajátítás nélkül életbe léptetni.

A csatornázás és vízvezeték kérdésén kívül a közúti vasút létesítése is elodázhatlan szükséget képezvén: ennek tekintetbe vétele hasonlóképpen irányadó volt a szabályozás megoldásánál. Tudvalevő ugyanis, hogy bármily erőre lesz a főbb i- rányvonalaiban már megállapított közúti vasút berendezve, annak kellő utcza szélesség és alkalmas irányvonal mellett oly helyeken kell keresztül vezetni, ahol egy felől a város életműködése nyilvánul, de másfelől a közlekedés biztonságát nem veszélyezteti.

Az pedig további bizonyításra nem szorul, hogy a közúti vaspályának, a jelen állapotok közt a Széchenyi-utczán kell végig vonulnia, mert az ipar és kereskedelem ez idő szerint ide van központosítva. De az is köztudomású, hogy ezenkívül a Széchenyi-utcza a városi élet egyedüli képviselője, mert a szórakozók s idegenek csak is itten hul- lámzanak: sőt még az élelmi czikkek piacza is ide szorul össze; úgy hogy hetivásárok alkalmával a rendes személy és kocsiközlekedés sokszor fennakad, eltekintve attól, hogy a városi piacz hulladékai és a kofák, bérkocsisok lármája nem éppen kellemes benyomást gyakorolnak a jó ízlésű közönségre. (. . .)

Tehát nem is annyira az abnormális állapot, hogy a város többi utczái valóságos hamupipőkék

31