Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)
II. Fejezet - 5. A tervezett megoldások értékelése
részleteiben. Úgy összenyomorították azt, hogy Miskolcz városából szép, csinos város ebben az életben soha többé nem lesz. Már eddig is úgy áll a dolog, hogy a hol a nevezett egylet sugárutat tervezett, a megjelölt vonalat már eddig több helyen beépítették: a hol pedig körutat tervezett, ott a megjelölt szabályozási vonalat nem tartották be. Nekünk tehát, ha csak Miskolcz városa valami nagy katasztrófa folytán el nem pusztul, sohasem lesz se sugárutunk, se kőrútunk. Mert azt már megint nem lehet kívánni, hogy mi magunk óriási áldozatokkal vásároljuk meg eddig elkövetett hibánkat és baklövéseinket. Mi ezeket a hibákat és baklövéseket annak idején elmondottuk mind. De hát nem hallgattak ránk a nagyfejűek. Most itt van előttünk egy miniszteri rendelettel jóváhagyott városszabályozási tervezet, a mely mellett talán elnyomorgunk majd egy két évtizedig. Aztán ismét újat kell csinálni, mert a város fejlődése az utódaink magasabb látköre ezt a gyenge alkotást meg nem tűrheti. Hej, nem volna jó hallani, mit mond majd úgy 20-30 év múlva a jövő nemzedék erre a gyönyörűséges tervezetre. Annyi bizonyos, hogy bölcs előrelátásunkat nem igen fogja dicsérni." A közvélemény megmozdulását, érdeklődését és szókimondó bírálatát közöljük az „Ellenzék" c. lap „Városrendezés" címen írt cikkének egy részletével. Ez a vélemény már nem a szabályozási 103
