Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 5. A tervezett megoldások értékelése

terv jó, vagy rossz voltát tette szóvá, hanem a vég- rehajtsá lassúságát, és a sorrendiségét.17

„Ez az a kérdés, a miről eddig Miskolcon nem lehetett beszélni. Városrendezésnek eddig nyomát se láttuk és belenyugodtunk abba is, hogy a tradíció megsértése lenne, ha a házakat egy szabályozási vonalba építenék. Nem lenne semmi miskolci karaktere a házaknak, ha félméterrel ki nem ugrana, vagy beljebb ne húzódna egyik a másiknál. De ez még a kisebb, úgyszólván szóra sem érdemes hibája a helytelen belvárosrendezésnek. Ott van a baj, hogy addig a mérnöki hivatal semmi gondot nem fordított a közönség érdekeire. A közönség szempontjából fontos, megszívlelésre való körülményekre és a városrendezés szó összes jelentőségét a háztelekkimérésekben kimerítettnek hitte a nagyobb szabású dolgokra sohasem vállalkozott.

Örömmel látjuk, hogy a mérnöki hivatal is megmozdult. Konstatálnunk kell, hogy dolgozik, tervekkel hozakodik elő és komolyan foglalkozik a városrendezés elhanyagolt ügyével.

A Kossuth-utcza tervbe vett meghosszabbítása világosan dokumentálja a mérnöki hivatal jóakaratát. Már dolgoznak. Már belátják, hogy mennyi tennivaló van ezen a téren. Mennyi mulasztás történt eddig. Milyen óriási munka vár reájuk.

17

Az Ellenzék e. lapban 1907. június 6-án megjelent írás címe: Városrendezés.

104