Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Bevezetés

teljesedésekor viszont kevés idő jutott a terveinek megvalósítására, másfelől Miskolc közélete is gyökeresen megváltozott: a harmincas évek közepére lényegesen alacsonyabb szintre süllyedt a tisztviselői morál és a nyilvánosság nívója, mint amilyenhez Halmay hozzászokott pályája kezdetén.

Honti Béla az apósával azonos társadalmi közegből indult ugyanazon hivatás felé, és ő is elérte a kitűzött célt. Neki azonban még rövidebb és keservesebb hivatali idő adatott: 1944 nyarán mindössze két hónapig látta el a polgármesteri teendőket, ráadásul éppen e terminus alatt került sor Miskolc legpusztítóbb bombázására és a városban gettósított megyei zsidóság deportálására. Torzóban maradt munkásságuk, közös sorsuk a Rákosi rezsim tragédiájába torkollott: Halmay Bélának kitelepítetten, a hortobágyi Borsós-tanyán kellett meghalnia, a meghurcolt vő pedig mindvégéig viselte a (helyettes) polgármesteri múltjának stigmáját.

Az alábbiakban kísérletet teszünk a konvergáló életutak áttekintésére: a vonatkozó levéltári források és a korabeli sajtótermékek elemzésével igyekszünk méltó emléket állítani Halmay Béla és Honti Béla korábban tabuktól terhelten interpretált, a lényegi tartalmat tekintve eleddig feldolgozatlan munkásságának.

8