Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)
Előszó
Ajánlás Miskolc város új monográfiájából, annak egy-egy jeles várostörténeti korszakot bemutató köteteiből részletesen megismerhetjük a közigazgatás jellemző vonásait, kiemelkedő egyéniségeit. A XIV. század végétől ismerjük a városi tanács (senátus) élén álló főbírókat, akik tisztségükben ritkán töltöttek be fél évtizednél több időt. Ezt indokolja a település zaklatott története, amelyben lényeges változás 1755-től következett be. Ekkor készült el az ún. Grassalkovich- féle szerződés, amelytől kezdve Miskolc nem magánföldesúri irányítás alatt állt, hanem kincstári tulajdonba kerülve kamarai mezőváros lett. 1376 és 1755 között másfélszáznál több személy állt a tanács élén főbírói rangban. 1755-1849 között hiisz főbíró nevét őrzik a város jegyzőkönyvei. Közöttük már olyanok is vannak, akiket többször is kitüntetett bizalmával a város polgársága. A Barkassy, a Szárkány, a Szalay, a Szúdy és a Kun családok maradandó szerepet vállaltak Miskolc XVIII-XIX. századi fejlődésében. A reformkori küzdelmek összekapcsolódtak a város megújuló kísérleteivel, nevezetesen a szabad királyi városi jog megszerzésével. Ehelyett a legtöbb, amit elérhetett a „rendezett tanácsú várossá" nyilvánítás volt, amelyet az 1871-ben elfogadott „községi törvény" biztosított számára. A közigazgatási, jogi státus változása mellett országos politikai és társadalomtörténeti események hatása alatt is változott Miskolc. A szabadságharc alatt „Felsőmagyarország székvárosa'-t Herke Miklós, majd László József irányította főbíróként. A császári új közigazgatás (az ország területi felosztása és a helyi választás, szervezet kialakítása), „Bach-féle provizórium"-ként 1850-ben jelent meg, s ennek végrehajtásaként a város történetében először ekkor neveztek ki polgármestert. A megyék és járások élére császári megbízottak kerültek, az ekkor hivatalt vállalókat ezért „Bach-huszárok"-nak nevezte a közvélekedés. A rendszer alkotmányos megújítására tett kísérletek (1860-ban az „Októberi Diploma", 1861-ben pedig a „Februári Pátens") az országgyűlés feloszlatásához, majd fokozatosan a kiegyezés előkészítéséhez vezettek. Miskolcon ezalatt öt polgármester váltotta egymást a város élén. 1862-ben újra visszatért a főbírói hivatal, s az 1868. évi kiegyezés megkötéséig két főbíró (László József és Kiss József) irányította a város képviselőtestületének munkáját. A kiegyezés után és az 1871. évi közigazgatási törvény előtt Losonczi Farkas Károly főbíróként, majd 1873-1878 között polgármesterként volt a 5
