Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)

II. Rákóczi Ferenc életútja a szabadságharcig

Ekkor, 1697 januárjában ismerkedett meg Bercsényi Miklóssal, aki az elözó évi pozsonyi tanácskozáson a 15 felső-magyarországi negye fő követe volt, egyébként első felesége révén a nádor, második felesége révén az országbíró rokona. Bercsényi volt egyike azoknak, aki a negyék sérelmeit egyre gyakrabban az udvar elé tárta. A feszültség egyre nőtt. Rákóczi mégis azt állítja, hogy mit sem tudott a készülő hegyaljai felkelésről. Amikor Szerencsen kora reggel vadászatra készülődött 1697. július 1-én, akkor tudta meg két paraszttól azt, hogy német katonák őrizte két várát, Patakot és Tokajt a felkelők elfoglalták. A felkelők vezetőjüknek akarták megnyerni Felső-Magyarország birtokai révén legjelentősebb urát. Rákóczi azonban megrémült s erre egyáltalán nem volt hajlandó, sőt lóhalálában csomagoltatva Bécsbe menekült. Az udvar gyanúját azonban ezzel sem sikerült eloszlatnia. Éppen ezért a felkelés leverése után nem birtokaira utazott vissza, hanem a tántoríthatatlanul császárhűnek szánító Batthyány Adám rohonci birtokára, ahol egy teljes esztendőn át tartózkodott. Felesége és fia - utóbbi A éves korában meghalt - sokat betegeskedett ekkoriban. Közben éveken keresztül folyt Rákóczi Ferenc és nővére közötti birtok- per az örökség elosztása tárgyában s csak 1699. szeptember 18-án zárult megegyezéssel .

1698 novemberében tért vissza véglegesen magyarországi birtokaira Rákóczi, ahol egyre szorosabb kapcsolatot alakított ki Bercsényivel. Sokat foglalkozik gazdasági ügyekkel, de hódol kedvenc szórakozásának, a vadászatnak is. Mindemellett sokat olvas, politikai, filozófiai, vallásos, történeti, hadtudományi, gazdasági és egyéb műveket. A korabeli, modernnek számító bölcseleti i- rodalmat csakúgy szívesen forgatja, mint az ókori auktorokat. Átlagon felüli műveltségre tesz szert.

Bercsényivel való kapcsolatáról Vallomásaiban a következőket írta: Gróf Bercsényi Miklós ungi főispánt "váraink szomszédsága révén gyakran meg is látogattam. Vadászat közben megnőtt a bizalmunk egymás iránt és szoros, őszinte barátság szövődött kettőnk között... Bercsényi nem kis csodálkozással, de annál jobban megvígasztalódva vette észre, hogy német ruhám alatt igaz raagyat hazafiúi szív dobog." Egyre inkább rádöbben az ország gazdasági romlására és elnyomatottságára s látja a rendi sérelmeket is. A magyarországi politikai feszültségről hírt ad az egyik francia nyelvű, Hollandiában megjelenő folyóirat is, amelyik megtalálható Rákóczi könyvtárában. Ez a kiadvány kitűnő áttekintést adott a nemzetközi helyzetről. Rákóczi 1698-tól állandóan figyelemmel kísérte a lap segítségével az európai politika fejleményeit.

Bercsényi és Rákóczi a francia udvar, XIV. Lajos irányában kezdtek tapoga- tódzni, úgy vélve, hogy a franciák érdekeltek lehetnek a magyarok támogatásában. Nem a bécsi vagy a lengyelországi francia követtel vették fel a kapcsolatot, hanem Rákóczi bizalmába avatott egy francia származású kapitányt, Longuevalt. Sem Rákóczinak, sem Bercsényinek nem volt határozott elképzelése a jövőről, a tennivalókról. Jellemző, hogy míg Rákóczi a Habsburgok ellenségeivel kereste a kapcsolatot, addig 1700. augusztus 17-én született fiát a trónörökös I. Józsefnek hódolva róla neveztette el.

Végül 1700. november 1-én levelet írt Rákóczi XIV. Lajos francia királynak és hadügyminiszterének, elemezve a magyar helyzetet és segítséget kérve hazája számára. Longuevalnak szóban kellett elmondania azt, hogy a magyarok készek a felkelésre, de pénzre van szükségük. Siker esetén a támogatást visz- szafizetik, bukás esetén menedéket kérnek Franciaországban.

Longueval 1700 decemberében eljutott Párizsba s visszaindult a hadügymi9