Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

A konyha tejesen felszerelve, a szobák szépen berendezve. Én és Kismagda az ebédlő melletti kicsi szobát választottuk. Innen nyűt egy nagyon szép kis tiszta csempés fehér fürdőszo­ba. Az előszobába, egy falba beépített kandalló volt, ez fűtötte az egész lakást. Minden szobában a falban egy rácsos rész volt, ezen jött a meleg a szobába. Egyszóval, nagyon szép otthonunk lett. Boldogok voltunk, hogy végre emberi módon élhetünk. Az egyik tiszt, aki elkísért minket, áthívatta a polgármes­tert (Bürgermeister): Ott előttünk figyelmeztette, hogy semmi­ben sem szenvedhetünk hiányt. Felsorolta neki a napi élelemada­gunkat: személyenként 1 liter tej, 10 dkg vaj, 20 dkg hús, zöld­féle. Kért német nőt, aki a háztartásunkat fogja vezetni. A polgár- mester szólni sem tudott a meglepetéstől, hiszen olyan adag élelemről volt szó, amit ők egy hétre sem kaptak. A tiszt látta a polgármester meglepődését s azt mondta: Nézzen ránk, hogyan nézünk ki; mi addig éheztünk, amíg ők itt, a faluban jól éltek! Ne is próbálkozzon kifogást keresni! Azt, amit ő lediktált, szó szerint teljesítse, különben a szomszédban, Fitzlarban veszik őt elő, ahol az UNRA központja volt. Ezt világosan megértette. Tudta, hogy nem lesz jó ujjat hüzni az amerikaiakkal: így meg­ígérte, hogy nem tudja ugyan, hogy honnan fogja előteremteni az előírt adagokat, de mindent megtesz, hogy probléma ne legyen. Ezután mindent a polgármester gondjaira bíztak, elköszön­tek és elmentek. Én a kapuig kísértem és megköszöntem nekik, hogy ilyen alaposan gondoskodtak rólunk. A kapuban még kéz­fogás közben azt mondta: jól jegyezd meg, bármi problémátok van a németekkel, fordulj azonnal az UNRA vezetőjéhez Fitz- larba. Ű majd intézkedik azonnal, mert sajnos nekünk tovább kell menni (reméltük, hogy erre nem kerül majd sor). Szétnéztünk új otthonunkban: csodálatos volt! Egy hatal­mas, nagyon szép kert vette körül. Az szépen rendben volt tart­va. Úgy éreztük, itt nyugodtan kivárhatjuk, amíg hazavisznek minket. Ahogy híre futott a faluban, hogy szakácsnőkre van szük­61

Next

/
Thumbnails
Contents